|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 81 találat | lapozás: 1-30 | 31-60 | 61-81 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: Balogh József 2014. február 27.Vidékfejlesztési problémák, oldottabb légkörbenSajtóreggeli keretében mutatták be a megyei RMDSZ mezőgazdasági és vidékfejlesztési problémáival foglalkozó szakbizottságának tagjait, illetve egyenként azokat a problémákat, amelyek a vidéki embereket foglalkoztatják, érintik és érdeklik, valamint azokat a lehetséges megoldásokat, amelyek hozzájárulhatnak a vidék fellendüléséhez. Brassai Zsombor megyei elnök mutatta be a bizottság tagjait: dr. Kelemen Atilla képviselőt, a képviselőház mezőgazdasági szakbizottságának alelnökét, Szabó Árpád mezőgazdasági szakembert, aki vezette a mezőgazdasági hatóságot is, Balogh József vidéki vállalkozót, Suba Kálmán állattenyésztési szakembert, Náznán Jenőt, a megyei mezőgazdasági igazgatóság volt igazgatóját, Bordi Kacsó Zsoltot, az APIA munkatársát, Antal Lehelt, a kifizetési ügynökség egyik munkatársát, Antal Zoltán térségfejlesztési szakértőt, a nyárádmenti kistérség, illetve a Leader csoport vezetőjét, Dászkel Lászlót, Nyárádszereda volt polgármesterét, Miklea István jogászt, mezőgazdasági vállalkozót, és Birtalan Istvánt, Marosszentgyörgy alpolgármesterét, aki maga is mezőgazdasági vállalkozással foglalkozik. A találkozón részt vevő szakemberek mindegyike rendre, ki-ki a maga szakterületén, néhány fontos problémát, szempontot vetett fel. A megyei elnök szerint a tegnapi találkozónak a tulajdonképpeni célja az volt, hogy a vidék problémáit vessék fel, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy szeretnék a sajtó képviselőit arra buzdítani, hogy a következő időszakban nagyobb hangsúlyt fektessenek a vidék kérdéseire akár mezőgazdasági, akár vidék-, akár közösségfejlesztési vonatkozásban, mert ez az a terület, ahol a legtöbb bátorításra van szükség ahhoz, hogy a vidéken lakók éljenek azokkal a lehetőségekkel, amelyek rendelkezésükre állnak. Kelemen Atilla nyitotta meg a beszélgetést, azzal, hogy a vidék problémáit nem lehet elvonatkoztatni, hiszen, ahogy "minden út Rómába vezet", úgy a romániai, az erdélyi és Maros megyei magyarság problémái is a vidékhez vezetnek, ahhoz kötődnek, hiszen a választások esetében a szavazatok 65-70 százaléka vidékről jön. Arról is szólt pár szót, hogy a kormánykoalíció felbomlása nyomán az RMDSZ ismét kormányba kerülhet. Konkrét döntést erről szombaton, a Szövetségi Képviselők Tanácsának ülésén hoznak. De a kormányzati részvétel nagyon fontos, mondta, hogy minden fontos intézménynél "legyenek embereink, hogy segíteni tudjunk". Birtalan István szerint a céljuk az, hogy a szakemberek tapasztalatát továbbadják a vidéki embereknek, hogy minél több információ jusson el hozzájuk mind a pályázati, mind a kifizetési lehetőségeket illetően. Szabó Árpád szerint Románia gazdasági növekedést emleget, ami valójában a vidéknek, a mezőgazdaságnak köszönhető. Azt szeretnék, hogyha a vidéki emberekkel meg tudnák értetni a pályázati lehetőségek fontosságát. Ebben kérte a sajtó segítségét. Balogh József úgy gondolja, hogy több mezőgazdasági gépre, felszerelésre lenne szükség, és a mezőgazdasági termelők nehézségeiről beszélt. Suba Kálmán az állattenyésztés problémáit taglalta kimerítően. A támogatásokat – bár elismerte, hogy szükség van rájuk –, úgy értékelte, hogy hab a tortán. Mint mondta, termelni kell sokat, olcsón, és jó áron eladni. "Állattartásból az állattenyésztésre kell áttérni", jelentette ki. Náznán Jenő komplex problémának nevezte a vidékfejlesztést. Ezekkel a tanácskozásokkal próbálnak elébe menni azoknak a kérdéseknek, amelyekre a gazdák várják a választ a politikusoktól. A szakbizottság egyik feladatának nevezte, hogy a gazdák nyelvére fordítsák le azokat a szabályozásokat, amelyek a területen megjelennek. Bordi Kacsó Zsolt a földalapú támogatásokról beszélt, részletes számadatokkal támasztva alá állításait. Tapasztalata szerint "az emberek információhiányban szenvednek", és az sem elhanyagolható, hogy nincs aki meghallgassa őket. Sokuknak már az is elég, ha valaki meghallgatja őket. Még ha nem is tudnak minden problémát megoldani, érezzék, hogy meghallgatják őket, s próbálnak tenni értük valamit. Antal Lehel a vidékfejlesztési ügynökség munkáját ismertette. Véleménye szerint rendre kellene tanítani az embereket: "pályáznak összevissza, mert téves információkat kapnak. És pályázatírás szempontjából egy kissé bajban vannak". Antal Zoltán arra figyelmeztetett, hogy az uniós pályázatokat nem szabad szociális segélyként kezelni. Van ugyan stimuláló hatása, de ez egy pénzügyi eszköz, sose legyen cél senkinek. Dászkel László a kistérségi vidékfejlesztési stratégiában való gondolkodásról beszélt, szólt a nyárádmenti kistérségről, arról, hogy saját szakembereikkel felmérték a gondjaikat, és annak alapján sikerült egy összefogó, Nyárádmentére vonatkozó stratégiát kidolgozni. Jelenleg együttműködnek a többi kistérséggel. Miklea István, akinek van egy saját, állatorvosi felszereléseket forgalmazó boltja, bevallása szerint nagyon közel áll a gazdákhoz, hisz rendszeresen találkoznak. De azt hiányolja, hogy nincsenek fiatal gazdák. Egy információs központ létrehozását javasolta a gazdák számára, mert nem tudják, hogyan és mire lehet elkölteni a támogatásokat. Zárószavában a megyei elnök hasonló találkozók megszervezését ígérte, amelyeket a Nyárádmente valamelyik településén szándékoznak megejteni. Mózes Edith Népújság (Marosvásárhely), 2014. június 2.Bemutatták a Teleki-kastélyról készült filmet GernyeszegenA gernyeszegi Teleki-kastélyról készült filmet mutatták be a szombaton a falu kultúrházában. Berekméri Gabriella vizsgafilmjére közel százan voltak kíváncsiak, eljöttek a filmben megszólaltatott falubeliek, illetve a jelenlegei tulajdonos, gróf Teleki Kálmán is. Az újságíró szakos végzős hallgató mellett bemutatkozott a stáb többi tagja is: dr. Simonffy Katalin egyetemi tanár, Szabó Ádám operatőr és Osváth Emese riporter. Keresztes Péter operatőr és vágó nem lehetett jelen a vetítésen temesvári munkája miatt. Kanyarog a vonat Gernyeszeg határában, majd megjelenik a kastély, amelyet Apafi fejedelem adományozott 1675-ben Teleki Mihály kancellárnak – indul a film, amelyről azt is megtudjuk, hogy a felvételek, interjúk elkészítését követően interneten folyt annak megmunkálása, vágója Keresztes Péter ugyanis Temesváron dolgozik, nem tudott személyesen is jelen lenni az utómunkálatoknál. A Visszatérőben a Teleki kastély címet viselő film annak a médiatábornak az eredménye, amelyet 2013 őszén szerveztek a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem újságírószakos hallgatóinak és amely már a negyedik abban a sorozatban, amely a legnevesebb erdélyi főúri családok kastélyait mutatja be. Simonffy Katalin a maszol.ro-nak elmondta, Keresden indult a médiatábor, azt követte a boncidai, a marosvécsi és legutóbb a gernyeszegi. „Nagyjából mindenkinek az a története: a második világháború alatt kirabolják a németek, aztán az oroszok, majd a helybeliek hordják szét, ami még marad, végül az államosítás következik. Mégis más-más történeteket hallunk, másként alakult a tulajdonosok, azok családjainak az élete” – meséli az egyetemi tanár. A Babeş-Bolyai Tudományegyetem újságírás és média szakos diákjai és oktatói, valamint az Erdélyi Televízió munkatársai közül kikerült hatszemélyes stáb tizenhét helybéli és két körtvélyfáji lakossal készítette el az interjúkat, amelyekre a film alapoz, emellett az épület jelenlegi tulajdonosa, Teleki Kálmán is megszólal. A film célja bemutatni a kastélyt, annak virágkorát, múlt századi történetét, tulajdonosváltásainak következményeit, hanyatlását a helybeliek szemével, teljesen szubjektív nézőpontból. A filmben megszólalt Bálint Hunor, Berekméri Ferenc, id. Berekméri János és ifj. Berekméri János, Berekméri Magda, Demeter János, Ercse József és Ilona, Hajdu Irén, Kulcsár Ignác és Margit, Szabó Ilona és Margit, Szabó Róbert, Vajda Gábor, Vajda Ilona, Zolti Dóra, Zsók Gabriella. Interjú készült a jelenlegi tulajdonossal, valamint részleteket vágtak be a Teleki Mihállyal, a világégés előtti utolsó tulajdonossal készített archiv interjúból. A gernyeszegi kultúrház megtelt az érdeklődőkkel, eljöttek a falubeli idősek és fiatalok, a vetítés után pedig néhányan elmondták véleményüket, megjegyzéseiket. Simonffy Katalin tavaly a kastélynapon találkozott gróf Teleki Kálmánnal – árulta el a jelenlevőknek, akkor született a film ötlete. Berekméri Gabriella az idén végzett az újságíró szakon, a film a dimplomamunkájának a része, gernyeszegi, ami nagyban megkönnyítette a munkáját. „Itt nőttem fel a kastély árnyékában, a családi összejöveteleken sokat meséltek a nagyszüleim annak múltjáról” – mondta érdeklődésünkre a frissen végzett újságíró, aki előtt az emberek is szívesen megnyíltak, megosztották emlékeiket, élményeiket a kastéllyal, annak tulajdonosaival kapcsolatban. „Az utóbbi időben eléggé eltávolodtunk a kastélytól, most, hogy ennyien eljöttek, azt jelenti érdekli az embereket annak további sorsa” – magyarázta Berekméri Gabriella. A filma Balogh József vállalkozó anyagi támogatásával jött létre és nem utolsósorban Berekméri Regina, a Gabriella édesanyja szervezői munkájának is köszönhetően, aki felkereste azokat az embereket, aki emlékeztek a kastély korábbi állapotára, annak tulajdonosaira és megszervezte az interjúkat. A vetítést követően Teleki Kálmán is elmondta véleményét, amely “a falubeliek gondolatait tükrözi”, beszélt az önkéntes munkáról, amelyre nagyon számít a genryeszegiek részéről, hogy segítséget nyújtanak a kastély felújításában, a park helyrehozatalában. Ugyanakkor köszöntetet mondott az egyiik idős falubelinek, “János bácsinak, akinek köszönhetően olyan fényképek kerültek vissza a tulajdonunkba, amelyekről még mi sem tudtunk, a családunkról”- fogalmazott. “A vadludak közül a vezérludat, ha kilövik, akkor szétesik a közösség” – hangzott el a legvégén a tömör következtetés, amely az erdélyi nemesi családok kastélyainak, birtokainak, az általuk képviselt értékeknek a szétverését, megsemmisítését jelentette. Antal Erika. maszol.ro 2014. július 22.Felújították a fehéregyházi Petőfi-emlékművetA Romániai Magyar Demokrata Szövetség 2005-ben vállalta a fehéregyházi Petőfi Sándor- emlékmű teljes felújítását, amelyet a kilencvenes években több ízben is megrongáltak. Az akkori felújítás során került fel az ispánkúti emlékműre Gyarmathy János szobrászművész Petőfi Sándorról készült bronzplakettje Hunyadi László Petőfi- domborműve mellé. Azóta a közismert emlékhelyet újból megrongálták, legutóbb 2013 júliusában, amikor az emlékmű három bronztáblájából kettőt eltávolítottak a talapzatról. Az RMDSZ kezdeményezésére most ismét felújították az emlékhelyet: megjavították a talapzatot, elkészítették a hiányzó bronzplaketteket, amelyeket a napokban helyeztek vissza, így a fehéregyházi csata 165. évfordulóján tartandó hagyományos megemlékezésen az emlékmű immár teljes szépségében várja az ünneplőket. Petőfi Sándor a világban élő minden magyar számára ugyanazt jelenti, a nemzeti költő legfontosabb emlékművének gondozása azonban elsősorban az itt élők, az erdélyi magyarok feladata, ezért ezt az RMDSZ magára nézve is kötelességének tekinti. A szövetség ugyanakkor ismételten felszólítja a hatóságokat arra, hogy biztosítsák e magyarok számára kiemelten fontos emlékhely biztonságát, hogy a jövőben ne történjenek hasonló magyarellenes cselekedetek. Az RMDSZ ezúton is köszönetet mond Kiss Leventének a plakettek elkészítéséért és Balogh Józsefnek ezek kiöntéséért. valamint azon magánszemélyeknek, akik anyagilag is hozzájárultak az emlékmű rendbetételéhez. A szervezők július 27-én mindenkit szeretettel várnak a fehéregyházi csata 165. évfordulója alkalmából megrendezendő hagyományos megemlékezésre. Népújság (Marosvásárhely) 2014. augusztus 20.Lobogott a piros-fehér-zöld Marosvásárhely központjábanElőször vonták fel 1989 után a magyar nemzeti lobogót marosvásárhelyi köztéren augusztus 20. alkalmából. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács szerdai rendezvényén ezernél több magyar gyerek, család és idős ember ünnepelte az államalapítót és az új kenyeret. Magyaros, hazafias dalok szóltak a hangszóróból, a Színház tér lépcsőin pedig a magyar, a román és a székely zászló lobogott, háttérben a helyi rendőrség és a csendőrség ügyelte az ünneplő közösség biztonságát. A Hunyadi László által alkotott Szent István-mellszobor, valamint a Szent Korona Szabó Albert által kidolgozott mása és a nemzeti színű szalaggal átkötött kenyerek mellett felsorakoztak a gernyeszegi 15-ös huszárezred tagjai Balogh József főkapitány vezetésével, a történelmi egyházak, illetve Magyarország csíkszeredai főkonzulátusának és az EMNT képviselői, valamint Toró T. Tibor néppárti elnök és Peti András RMDSZ-es alpolgármester. A Hajdó Károly által vezetett Soli Deo Gloria a tömeggel együtt énekelte a Szózatot (zenei kíséret nélkül, hogy belezengtek a környékbeli házak), majd Bokor Barna műsorvezető lépett a „makrancoskodó” mikrofonhoz. Elmondta, augusztus 20. nemcsak Magyarország, hanem a nemzet ünnepe, ráadásul 1949 óta az Új kenyér ünnepe is – ezt sem kapta „olcsón” a magyarság, az ünnepért is meg kellett küzdenie. Bokor Barna szerint „ma már sokszor a mindennapi kenyeret is manipulálják, de remélhetőleg nem válik virtuális kenyérré, mint oly sok minden, hanem megmarad ehető, tápláló, organikus kenyérnek”, hiszen „Szent István tanításai hitelesek, érvényesek ma is, sőt egyre inkább azok”. Az EMNT a tavaly szervezett első Szent István ünnepen megígérte, hogy idén a Színház térre várja a marosvásárhelyi magyarságot, és íme, 1989 után először köztéren tartották az augusztus 20-át. Az EMNT Maros megyei elnöke, Cseh Gábor egy afgán közmondással kezdte beszédét: „a kitartás keserű, de a gyümölcse édes”. Szerinte a szentistváni akarat egyben tartotta a Kárpát-medencében a magyarságot, és ragaszkodnunk kell értékeinkhez, szimbólumainkhoz, és mindahhoz, ami a mienk, most is, amikor értékrombolás zajlik és Marosvásárhely „viharsaroknak” számít. „Adj emberséget az embernek, magyarságot a magyarnak. A szabadság ott kezdődik, ahol megszűnik a félelem” – mondta Cseh Gábor a családok, sok gyerek, idősek, férfiak és nők előtt, majd ezzel zárta, üzenve a széthúzó, megalkuvó vezetőknek: „Vigyázzatok a Kárpáthazára/ A hegyekre, a folyókra, a fákra/ Várromokon hunok lábnyomára/Országházban a Szent Koronára” (Friedrich Klára: Rovásíró gyerekeknek). Farkas Balázs konzul szerint augusztus 20. üzenete az, hogy milyen államot teremtettek elődeink, és milyent szeretnénk utódainknak hagyni. „Szent István független, keresztény magyar államot teremtett. A jövőben is őrizzük meg a szolidaritást az itt élő nemzetek között. Keresztény Európát akarunk most is, mert csak ennek van értelme” – fogalmazott, kiemelve, hogy immár nem határon túli magyar politikáról, hanem egységes nemzetpolitikáról beszélhetünk. A továbbiakban a beresztelki Lángvirág, a marosszentgyörgyi Soli Deo Gloria, illetve Samu Imola, Kilyén Ilka, Ritziu Ilka Krisztina és Bokor Barna népdalokat és szavalatokat adott elő, majd a történelmi egyházak képviselői megáldották az életet, otthont, megélhetést jelképező új kenyeret, és szétosztották a résztvevőknek Tőkés Tibor világbajnok pékmester 20 és 30 kilós, igencsak ízletes kenyereit. A rendezvény a Székely himnusz és a Himnusz eléneklésével zárult. Rendbontás nem történt, ünnep volt a javából. Gáspár Botond, Székelyhon.ro 2014. augusztus 22.Istennek áldása legyen a mi nemzetünkön!Augusztus 20-i ünnepség a Színház téren Több száz ember gyűlt össze szerda este a Színház téren, hogy részt vegyen az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Maros megyei szervezete által az államalapító Szent István király emlékére szervezett ünnepségen. A rendezvényen a magyar történelmi egyházak képviselői megáldották a nemzetiszínű szalaggal átkötött megye kenyereit, amelyeket a kétszeres világbajnok pékmester, Tőkés Tibor készített. "Dicsőítünk téged, Atyánk, Jézus Krisztus, a te fiad által, aki a pusztában megáldotta az öt kenyeret és megszaporította, hogy táplálja velük az összegyűlt sokaságot. Urunk, aki megadtad, hogy Szent István királyunk ünnepén összegyűlve itt ünnepeljünk, aki hétről hétre meg- megszaporítod és szétosztod köztünk az eukarisztia kenyerét, áldd meg ezeket a kenyereket, mindennapi életünk táplálékát, és taníts meg arra, hogy mindennapi kenyerünket mi is megosszuk másokkal, hogy megízlelhessük az igazi testvéri szeretet ízét…" – hangzottak az áldás szavai, majd a megszegett kenyereket szétosztották a megjelentek között. A téren kiállított, Hunyadi László marosvásárhelyi szobrászművész által készített Szent István-szobrot, illetve Szabó Albert képzőművész alkotását, a Szent Korona másolatát a gernyeszegi 15-ös Mátyás huszárezred hagyományőrző csapata "őrizte" Balogh József főkapitány vezetésével. Fellépett a Hajdó Károly vezette marosszentgyörgyi Soli Deo Gloria vegyes kar, Samu Etel Imola, Kilyén Ilka, Ritziu Ilka Krisztina, Bokor Barna, a beresztelki Lángvirág néptáncegyüttes. Magyarország csíkszeredai főkonzulátusa képviseletében dr. Farkas Balázs konzul méltatta a nap jelentőségét. Arra biztatott, hogy a jövőbe tekintve, Szent István szellemiségét követve, őrizzük meg az itt élő népek közötti szolidaritást, a magyar nemzet összetartását. Hozzátette: a magyar kormány Szent István szellemiségében kívánja a nemzetet továbbépíteni, stabilitását megőrizni. Cseh Gábor, az EMNT megyei elnöke ünnepi beszédében kiemelte: "A mai napon azért gyűltünk össze, hogy közösen állítsunk emléket annak a több mint egy évezredes Szent István-i akaratnak, amely egyben tartott minket itt, a Kárpát-medence ölelő karjaiban. (…) A mi nemzetünk túlélte a történelem viharait, megmaradt, és reményeim szerint megmarad itt, Erdélyben is, a mi tündérországunkban". Szent István király intelmeit ma is példaértékűnek nevezte, Marosvásárhelyt viharsaroknak, ezért kell ragaszkodnunk értékeinkhez, szimbólumainkhoz, a hitünkhöz... Ugyanakkor Széchenyi István szavaival üzente "megalkuvó, áruló magyar vezetőinknek", hogy akit magyarnak teremtett az Úristen, és nem fogja pártját nemzetének, nem derék ember. Tőkés Tibor pékmester a Népújságnak nyilatkozva mondta: Augusztus 20. a magyarok szent ünnepe, pékmester vagyok, ez a nap az újkenyérnek is a napja. István királyunk megáldotta ezzel az ünneppel a népet. A legnagyobb 38 kilós, a másik 28 kilós, a harmadik 32 kilós kenyér, a hozzávalókat az Eldi pékség biztosította, az Eldi pékség jóvoltából készítettem el ezeket a kenyereket. A rendezvényen jelen volt Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke is. A kérdésre, hogy miért Vásárhelyre jött ünnepelni, azt válaszolta: Augusztus 20. a magyar államiság ünnepe, nemzeti ünnep is ugyanakkor, nemcsak Magyarországon ünneplik, hanem szerte az egész világon. Itt, Erdélyben is egyre szívesebben gyűlnek össze ilyenkor az emberek, hiszen a magyar nemzet egységét is jelképezi. "Azt hiszem, hogy mindenhol, ahol magyarok élnek, ez az a nap, amikor együtt vagyunk lélekben, és ha lehet, akkor ilyen szép helyen, mint Marosvásárhely, jó, ha fizikai közelségben is érezzük egymást. Marosvásárhelyre azért jöttem, mert vásárhelyi barátaim hívtak, és úgy éreztem, itt a helyem mellettük". Az augusztus 20-i rendezvény a magyar és a székely himnusszal zárult. Mózes Edith, Népújság (Marosvásárhely) 2014. szeptember 11.Balázs Imre József: Nem vagyok az a hátradőlős fajtaKöltő, író, kritikus, szerkesztő, egyetemi tanár – Balázs Imre József élete ezer szállal kötődik az irodalomhoz. Pedig matekzseninek indult. Évfolyamelső volt a gimiben a kilencvenes évek elején, mindenki azt várta tőle, hogy a reáltudományok felé igazodik – de mégsem. Balázs Imre József családjából és a könyvekből kapott egy olyan lökést és ihletet, ami az irodalom felé terelte – nemcsak erről, hanem az olvasásról, az írásról is beszélgettünk. Imre ma még mindig fellapozza gyerekkori olvasmányait, a közelmúlt megértéséhez pedig többek között Dragomán György, Tompa Andrea, Papp Sándor Zsigmond vagy Nagy Koppány Zsolt műveit ajánlja. Nem véletlen, hogy az irodalmi pályát választottad, hiszen a tágabb családodban több ilyen irányultságú személy is van, illetve volt, többek között színész és költő is. Gyerekkorodban ez mennyire befolyásolt? Mit kaptál a családtól ilyen téren? Volt alapja ennek a választásnak, az biztos: a nagybátyáim közül ketten, Balázs László és Balázs András is a bölcsészkaron végeztek, sőt, Laci bátyám egyetemi tanárként is a kolozsvári egyetemen maradt, nyelvészként onnan vonult nyugdíjba. Balázs András a hatvanas-hetvenes években jegyzett fiatal költőnek számított, az ő pályáját viszont kicsit árnyékban hagyta a korai halála. Balázs Éva néném verslemezét és balladalemezét is meg-meghallgattuk, megnéztük az előadásokat, ha Udvarhelyen játszott. Szóval igen, volt egyfajta természetessége a családban annak, hogy ilyesmikkel is lehet foglalkozni. A gyerek hajlamos abból kiindulni, amit maga körül lát és tapasztal, még ha esetleg később el is szakad attól. Gyorsan hozzátenném azért azt is, hogy gyerekként talán ezeknél a mintáknál is jobban lenyűgözött az, ahogyan a bátyám mai szemmel is zseniálisan morbid képregényeket rajzolt a maga és a család szórakoztatására, különféle vizuális technikákkal. Indiánok, banditák, űrlények, nagyjából ezek voltak a témakörök. De arra jól emlékszem, hogy még mielőtt írni tudtam volna, már én is képregényeket rajzoltam. Jóval kevésbé zseniálisakat és morbidokat persze, mint a bátyám. Úgy emlékszem rád, mint aki kölyökkorában sokat is olvasott, ugyanakkor sokat is focizott – akkoriban ritka volt az ilyen gyerek, mert vagy egyik, vagy a másik volt a jellemző... Ebből a képregény-történetből látszik talán, hogy én teljesen az élvezetből olvasó kategória felől indultam a könyvek felé. Kölyökkoromban a vadnyugati tárgyú könyvek, a Verne-regények, a sci-fik, a Rejtő-regények, a Delfin Könyvek voltak azok, amiket számolatlanul olvastam. Aztán Fekete Istvánnal és Gerald Durrell-el szépen átcsúsztam A három testőr, A nyomorultak, a Fekete gyémántok és hasonlók terepére, miközben továbbra is imádtam Agatha Christie-t és Isaac Asimovot. A szüleim rengeteg könyvet vásároltak akkoriban, egyfajta csendes reakcióként talán arra, ahogy egyre szűkült Romániában a magyar nyelven történő létezés terepe, s ez Udvarhelyen is egyre érezhetőbb lett. Nem nagyon kellett kimennem a házból ahhoz, hogy jó, nekem való könyveket találjak. A mából nézve úgy tűnik, rengeteg volt az időnk. Tévét nézni nem nagyon volt miért, az élet ritmusa nagyon ráérős volt, így csetlő-botló koromtól nyolcadikig tényleg szinte naponta fociztunk. Még télen, a hóban is, ugyanis sínadrágban nagyon jó becsúszó szereléseket lehetett végezni! Ötödik osztály után még fociedzésre is eljártam, az is heti egy-két meccset jelentett, Szávuly Attila vagy Lőrincz Attila vezényletével. Kilencediktől, 1990 után is volt foci, de az életritmus, amiről beszéltem, kicsit más lett... Zseninek tartottak matekből a nyolcvanas évek végén a korosztályodban, aztán a gimnázium után – a tanári kar egy részének óriási megrökönyödésére – az irodalmat választottad, magyar-angol szakra mentél Kolozsvárra. Mi döntött az irodalom javára? Erre nincs egyetlen válaszom, mert ez egy fokozatosan érlelődő folyamat volt, pedig még tizenegyedikben is matek- és fizikaversenyekre készültem. Azt hiszem, nagyjából a mi korosztályunk lett az, amelyik a forradalom és az azt követő évek eufóriájában elhitte, hogy bármit meg lehet csinálni, és erre esélyei is adódtak. Emlékszem, nyolcadikos koromban, 1990 elején egy segélycsomagból egy özönvíz előtti írógép került a házba. Akkor még a fénymásolás ritka luxus volt, de nekem az írógépről rögtön az jutott eszembe, hogy milyen jó osztályújságot lehetne készíteni írógéppel és indigóval. El is készült néhány lapszám, Im-Press címmel, valahol még most is megvannak a mesterpéldányok. Voltak benne riportok, viccek, dalszövegek, vezércikk... Szóval igazi, rendes lap lett. Dávid Attila, akit most fotósként sokan ismernek a városban, kisinterjúkat készített a lapba egyik-másik osztálytársunkkal, de a Kossuth-sarkon Turbo rágót és eredeti török karórákat forgalmazó árusokkal is. Szóval tényleg bármi lehetségesnek tűnt. Az angol nyelv is igazi, életszerű vonzást jelentett. Én az iskolában franciát tanultam ugyan idegen nyelvként ötödiktől, de amikor 1990 után megérkeztek a városba az amerikai „native speaker" tanárok, akkor tényleg kinyílt a világ. Emlékszem, nagyon furcsán néztem Glenna Roukes-ra ezerkilencszázkilencvenakárhányban, amikor egy tanfolyamos angolórán arról beszélt, hogy ők tulajdonképpen alig látnak, használnak készpénzt, hogy a számláit a bankja automatikusan fizeti, hogy bankkártyákat használnak, satöbbi, satöbbi. A kollégájától, Robtól jó kis country nótákat lehetett tanulni gitáron. Ez is nagy vonzás volt. És persze jött szép lassan az irodalom is, az, hogy a kortárs irodalom is létezik, amelyik beléd nyúl, kifordít, nem hagy békén. S hogy esetleg lehetne írni is efféléket. Én nem lettem ugyan szerkesztője a gimis diáklapnak, az Ébredésnek, de írtam bele néhány ilyen, általában vicces irodalomszerű szöveget. Utólag kicsit tényleg vakmerő húzásnak tűnik, hogy a kezdő, társalgásalapú angolomra és beható irodalomtörténeti ismeretek helyett inkább az irodalmi érzékenységemre és régi nyelvtanrutinomra alapozva beszálltam a veterán magyarolimpikonok versenyébe az egyetemi felvételin, mert akkoriban még háromszoros túljelentkezés volt a magyar szakon. Elég derekasan helytálltam végül is. Ha jól emlékszem, te a kilencvenes években, habár ott voltál Kolozsváron, nem voltál benne az Orbán János Dénes, Sántha Attila, stb. nevei által fémjelzett, Cs. Gyimesi Éva által transzközépnek keresztelt irodalmi áramlatban – picit másabbak voltak a verseid, az egész személyiséged... Miért nem kapott el az a hullám? Néha egy-két év korkülönbség is sokat számít, itt pedig kicsit ez volt a helyzet. A transzközép első robbanásainál még nem voltam személyesen jelen Kolozsváron, az Előretolt Helyőrség első, újságformátumú szériájába sem írtam. De ha megnézed, az 1995. decemberétől kezdődő második, majd a harmadik Helyőrség-folyam szinte mindegyik számában van valamilyen írásom. Ebben a leosztásban azért nekem inkább a kritikus szerepe jutott, abból jóval kevesebb volt a társaságban, mint költőből. Abban pedig igazad van, hogy a verseim nem igazán passzoltak ahhoz az imázshoz, amelyet a Helyőrség magáról kialakított. Valahogy azt éreztem, hogy értem ugyan, hogy mivel van baja a Helyőrségnek, mivel vitatkozik, hogy részben igazuk is van, de hogy én sok mindent szeretek abból is, amivel ők vitatkoznak. Szóval valahogy tágasabb irodalomkép szerint próbáltam berendezkedni az irodalomban, ami azt is jelentette, hogy már elég korán a saját utamat próbáltam járni. De ettől nem igazán tartottam, s most sem tartok. Visszafelé nézve pedig az egy-két év korkülönbségek már egyre kevésbé fontosak. Az első köteted az Ismét másnap volt 1998-ban. Ez egy verseskötet, amit kezdeti szárny- vagy szájpróbálgatásnak is nevezhetnénk. Milyen fogadtatása volt akkoriban? Nagyot ütött vagy csak megvolt, mint azoknál a popsztároknál az első lemez, ami nem dörrent nagyot? Verseskötetek ritkán szólnak nagyot, ennek a megjelenése is inkább csendes volt, mint zajos, de szakmai elismerések azért voltak körülötte. Emlékszem, ehhez kapcsolódott az első igazi, felnőtt utam Bukarestbe. Át kellett vennem a kötetért járó írószövetségi díjat. Ebből az útból néhány kép maradt meg csak, például Balogh József írószövetségi titkár irodája, ahol elképesztő rendetlenségben álltak több évtizedre visszamenőleg folyóiratszámok és könyvek, ő pedig nagyon bátorítóan pislogott ki a vastag szemüvegkerete és sok dioptriája mögül. És emlékszem egy levezető körre is egy kerthelyiségben, román írókkal, akik közül az egyik, Gheorghe Iova váratlanul és hangsúlyosan azt mondta nekem: „Tanulj meg nemet mondani! Nagyon egyszerű. Csak mondd azt: Nem!" Teljesen váratlan és szürreális élmény volt. De megjegyeztem. Az egyetem elvégzése után rögtön tanítani kezdtél, majd rengeteg olyan dologgal foglalkoztál, és a mai napig foglalkozol, ami az irodalommal kapcsolatos: szerkesztesz lapot, kötetet, kritikáid jelennek meg, de a versírástól sem szakadtál el, már gyerekvers-köteted is jelent meg. Melyikben érzed magad a legjobban otthon, mit szeretsz a legjobban? Ezek nem esnek szerencsére nagyon távol egymástól. Vannak köztük látványosabb dolgok, amelyek áttörik a szűkebb szakma köreit, és vannak, amelyek egy hosszú távú építkezés elemei, lépcsőfokai inkább. Eddig két dolog kapcsán éreztem leginkább, hogy átszakadt a szakmai fal: az egyik az a sorozat volt, amikor a Korunk főszerkesztőjeként a kortárs magyar irodalom legjelentősebb szerzőit hívtam meg Kolozsvárra, és gyakran kétszáznál is többen voltak kíváncsiak rájuk. Ez biztosan nem a szakma volt, hanem azok az olvasók, akik Nádas Pétert, Bodor Ádámot, Krasznahorkai Lászlót olvasva valami személyes érintettséget is tapasztalnak, az írók sem feszengtek. Jó beszélgetések voltak, azt hiszem. A másik alapélmény a gyermekversköteteim kapcsán ért. Azt vettem észre, hogy akár ismeretlenek, vagy nem, irodalmárok is meg-megszólítanak, hogy egyik-másik verssel nagyon eltaláltam valamit. Vagy, hogy a gyereküknek esténként folyton egy bizonyos macskás versemet kell felolvasni. Ez számomra azt jelenti elsősorban, hogy van még egy-két élethelyzet, ahol természetes az, hogy az ember verset olvasgat-mondogat, például amikor a gyerekével kettesben-hármasban van. Csak aztán eltünedeznek az életünkből ezek a természetes helyzetek, esetleg másvalami kerül azokra a helyekre, ahol akár versek is lehetnének. Például dalok vagy dalszövegek. De visszatérve a kérdéshez, az azért fontos, hogy én a dolgok igazi mércéjét mindig belül keresem, és nem abban, hogy mire hogyan reagálnak az emberek. Ha odabenn rendben vannak a dolgok, akkor nincs baj, bármit érdemes megcsinálni, a jól végzett munka öröme miatt is. Mint amikor az ember jól bever egy szeget a falba, vagy jól hegyez meg a lányának egy ceruzát. A mai, filológia, illetve irodalom-szakos egyetemistákon mit veszel észre? Többet, kevesebbet, ugyanazt vagy mást olvasnak, mint ti a kilencvenes években? Mást olvasnak mindenképpen, talán kicsivel több kortárs külföldi irodalmat. Valószínűleg általában kevesebbet olvasnak. Viszont sokkal több jó filmet töltenek le, és néznek meg, mint amennyit mi megnézhettünk a kilencvenes években. Aki kevesebbet olvas, talán kicsit jobban ki van szolgáltatva a divatoknak, kevesebb a viszonyítási alapja, remekműnek tart esetleg olyasmit is, ami valami más, általa nem ismert műnek a gyöngébb utánzata. Ilyeneket néha tapasztalok. De azt is tudom, hogy egy egészen más életritmus szerint, más impulzusok között élnek azok, akik most jönnek az egyetemre, mint én magam vagy pláne az egykori magam. Szerintem az a lényeg, hogy az ember olyasvalamivel találkozzék az irodalomban, filmben, színházban, zenében, ami mélyen érinti őt, s aminek a nyomában érdemesnek érzi továbbmenni, és nem áll meg a lenyűgözöttség érzésénél. Ez az élmény-lehetőség pedig nem attól függ, hogy valaki sokat olvas vagy keveset, egyszerűen attól, hogy találkozott-e már ilyesmivel, vagy még csak ezután fog. Hogyan csinálnál gusztust az irodalomhoz? Itt a nem rendszeresen olvasó felnőttekre, illetve a gyerekekre gondolok. Szerinted is a több mint száz éve íródott művek, az Egri csillagok, A kőszívű ember fiai vagy A Pál utcai fiúk kell, hogy legyenek a kötelező alapolvasmányok egy mai 12-14 éves gyerek számára? Nem. A felsorolt művek mindegyike azt feltételezi, hogy előtte már rengeteget olvasott a gyerek, aki kézbe veszi őket. Hogy eligazodik régi emberek amúgy nehezen érthető, de általuk láthatóan természetesnek vett szokásai között, nem zavarja őt, hogy furcsán beszélnek, satöbbi. Én olyan könyveket adnék ennek a korosztálynak a kezébe először, amelyek a sajátjukhoz hasonló világban játszódnak, a sajátjukhoz hasonló korosztályú hősökkel, akik az övéikhez hasonló problémákkal küzdenek. Vannak ilyenek a kortárs magyar ifjúsági irodalomban is, és a fordításban megjelent művek közt is. Ilyen szempontból már a Harry Potter-sorozat is elvonatkoztatást feltételez, de ott is megvan a jelenre utaló keret, illetve az iskolai, közösségi élethelyzet. A rajzfilmek, filmek, videoklipek kortárs történetei pedig eleve háttérbe szorítják a lassabban hömpölygő történetmesélést. Az ilyen könyvekhez, mint amilyenek például Fekete István könyvei vagy pláne Jókai művei, sok olvasásgyakorlat után lehet esetleg eljutni. Vannak-e olyan divatos írók, könyvek, amire te azt mondod, hogy „na, azt azért mégsem kellene, mert..." Vagy ez nálad nem így működik? Engem leginkább azok a könyvek taszítanak, amelyek a gyűlölködés vagy düh irányában próbálnak manipulálni. A nagy összeesküvés-elméletek víziói is zavarnak a könyvekben, ha például egy regény halál komolyan veszi ezeket. De, ahogy Orbán János Dénes mondani szokta, bár olyan lenne az irodalom helyzete, hogy azzal lehetne elrontani az embereket! Ez most nem az a helyzet, és ebben teljesen egyetértek vele, az irodalom nagy esélye viszont, hogy reflektálhat mindezekre. Sok székelyföldi család könyvespolcán tízesével sorakoznak a Wass Albert és Nyirő József kötetek, még mindig divatosnak számítanak, holott egy Karácsony Benő vagy Bálint Tibor, nem beszélve Sütő Andrásról vagy Szabó Gyuláról, gyakorlatilag elfelejtődtek. Kinek a feladata a köztudatban tartani ezeket az erdélyi magyar írókat, illetve jó-e az, hogy a könyvesboltok polcain is kiemelt erdélyi írók vannak? Jó-e az, hogy Nyirő József hamvainak újratemetési kísérlete a könyvesboltoknak hoz bevételt? Mély társadalmi okai voltak Wass Albert vagy Nyirő József sikerének. Az emberek úgy érezték, elvették a saját történeteiket, saját történelmüket. Rajtuk keresztül megpróbálták újra elsajátítani őket. Ez megtörtént, rendben van. Létezni viszont a jelenben kellene, s közben persze újra lett egy közelmúlt, amelyet meg kellene érteni. Ehhez én Dragomán Györgyöt, Tompa Andreát, Papp Sándor Zsigmondot és hasonlókat olvasnék elsősorban. Vagy akár Nagy Koppány Zsolt vendégmunkás-történeteit. Az 1989 előtti műveket nem könnyű a köztudatban tartani vagy bevinni őket oda. Az egyetemnek, a középiskolai és általános iskolai tanároknak, a Székely Könyvtárhoz hasonló vállalkozásoknak, digitalizálási programoknak egyaránt vannak ebben feladatai és lehetőségei. Ez hosszú távú projekt, és nem lehet leállni vele. A múltkor egy sporthorgásztól kérdeztem, hogy saját maga szórakoztatására, vagy úgy egyáltalán szokott-e horgászni, és halat sütni. Most is adja magát ez a kérdés: szoktál-e úgy olvasni, hogy utána nem írsz kritikát az elolvasott műről, nem feltétlenül beszélgetsz egy adott könyvről társaságban, hanem csak magáért az olvasás élményéért? Igen, ilyenekre is próbálok időt szorítani. Néha újraolvasok egy-egy Delfin Könyvet vagy más gyerekkori olvasmányt is. Vagy vidrás könyvekre vadászok az internetes könyvesboltokban és sürgősen birtokba veszem őket. Ahogy nőnek a lányaim, az ő olvasmányaikkal is próbálok lépést tartani. Vannak jó kortárs gyerek- és ifjúsági könyvek. Udvarhelyhez mi köt még azon kívül, hogy a szüleid, illetve a testvéred itt élnek? Milyen gyakran jársz haza? A szüleim, testvéreim, tágabb családom elsősorban: úgy kéthavonta általában hazaugrom rövidebb időre, nyáron több hétre is. De már a lányaimnak is vannak kedvenc helyei, amelyek az én udvarhelyiségem idején esetleg nem is léteztek. Ők el se tudják képzelni, hogy ha Udvarhelyen vagyunk, például ne menjünk el az Alexandra cukrászdába. És még van néhány ilyen hely, ahol úszni vagy lovagolni lehet például. Van néhány barát, akit mindig megkeresek, ha hosszabban vagyok otthon. És persze Udvarhely nekem mindig időutazás is. Még megvan a szüleim lakásában a szobám, nagyjából a régi berendezéssel, régi könyvekkel a polcokon. Ez megnyugtató. Közben pedig van egy mások számára nehezen belátható virtuális Udvarhely is a nagyvilágban. Az ember hajlamos számon tartani az egykori és örök udvarhelyiek máshol elért sikereit és egyáltalán, az életét. Az internet erre elég kézenfekvő lehetőség. Több díjat is kaptál az elmúlt 10-15 évben, pl. a Látó debüt díját pályád kezdetén, három éve pedig József Attila-díjat. Melyik jelentette a legtöbbet? Fontosak a díjak neked, valódi elismerést jelentenek? Nem a díjakért dolgozik az ember. A díjak olyanok, mint egy beszélgetés, vagy egy beszélgetés lehetősége. Találkoztam például olyan emberekkel díjak kapcsán, akikkel esetleg nem találkoztam volna. Vagy nem tudtam volna meg, hogy figyelnek a dolgaimra. És egy díj kapcsán mindig történhetnek váratlan dolgok is, mint amilyet a bukaresti írószövetségi díj kapcsán meséltem. De én továbbra is ahhoz tartom magam, hogy a számomra fontos dolgokra elsősorban egy benti mércének kell rábólintania. És nem vagyok az a hátradőlős fajta. Jelenleg mivel foglalkozol, milyen tanulmányokkal, kötetekkel, mit fogsz szerkeszteni a közeljövőben? A szabadidődben a gyerekeken kívül jut-e idő például a focira? A meccsnézésre? Hát a matekre? Két-három éve rendszeresebben járok nemzetközi szakmai rendezvényekre, konferenciákra, amiken szürrealista művészetről, irodalomról, a kelet-európai szocializmus perverz és egyben tanulságos kultúrpolitikájáról szoktam általában beszélni. Most az az izgalmas kihívás és tanulási folyamat számomra, hogy az angol vagy francia szakmai folyóiratok milyen elvárásokat támasztanak egy-egy tanulmánnyal kapcsolatban, igyekszem figyelni és persze alkalmazni bizonyos fogásokat az itthoni dolgaimban is. Tanítok az egyetemen, magyar és összehasonlító irodalommal kapcsolatos tárgyakat. Fontos, hogy képben legyek azzal, ami máshol történik. Részben és távolról ide kapcsolódik, hogy idén várható egy verseskötetem, mindenféle külső és belső utazások, belül hallható zenék lenyomata, Jung a gépteremben lesz a címe. A foci mostanában elég rendszertelen, de vannak az egyetemen tradicionális tanár-diák meccsek, és még egyszer sem sikerült kikapnunk a valamivel azért virgoncabb diákoktól! És persze ha jobb csapat jött a kolozsvári CFR-stadionba a Bajnokok Ligájában vagy az Európa Ligában, többnyire ott voltam. A közeljövőben ilyesmi sajnos nem várható. A matekre viszont előreláthatólag szükség lesz, főleg ha a gyerekek kérdezgetnek valamiket a házi feladatok kapcsán, és néha szoktak is. Mivel a feleségem idegennyelv-szakos volt már az iskolában is, így a matek-kérdések nekem jutnak. Balázs Imre József 1976. január 9-én született Székelyudvarhelyen. A Tamási Áron Gimnáziumban érettségizett 1994-ben, majd a Babeș-Bolyai Tudományegyetem magyar-angol szakát végezte el 1998-ban. Az egyetem tanára, később adjunktusa lett a Magyar Irodalomtudományi Tanszék munkatársaként. Kutatási területe a 20. századi magyar irodalom, az erdélyi magyar irodalom, azon belül az avantgárd, 2004-ben védte meg Az avantgárd az erdélyi magyar irodalomban című doktori értekezését. Négy évig a Korunk főszerkesztője volt, rendszeresen publikál kritikát, tanulmányt, esszét, eddig több kritika- és tanulmánykötete, illetve hat verseskötete jelent meg. Felesége Vallasek Júlia, szintén egyetemi oktató, műfordító és irodalomkritikus – két lányuk van. Katona Zoltán, Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely) 2014. november 25.Köszöntjük a KökényestDicsőszentmártonban november 18-án újra megtelt a Magyar Közművelődési Központ. A Kis-Küküllő Alapítvány kuratóriumának meghívására fellépni készült a Kökényes táncegyüttes. Várakozó hangulatban beszélgettem Fodor Józseffel, a Traian Általános Iskola aligazgatójával, aki jelenleg a táncegyüttes vezetője is. Tőle tudjuk, hogy az együttes idén ünnepli fennállásának 10. évfordulóját (10 éve alakult iskolai keretben, és kilenc éve mint önálló táncegyüttes működik). Az együttesnek jelenleg 110 tagja van és három csoportban működik: Nagy- Kökényes, Kis-Kökényes, Apró-Kökényes csoport. Koreográfusa Varó Huba néptáncmester, aki immár városunk lakóinak hűséges barátja. Fodor József köszöntötte a szépszámú közönséget, majd bevonultak a Kis-Kökényes csoport táncosai (12 pár). Elkezdődött egy gazdag és nívós táncbemutató, küküllőmenti táncrendet, magyarói táncrendet, györgyfalvi táncrendet és mezőségi táncrendet láthattunk. Kit és mit dicsérjünk? A fegyelmezett és beleéléssel előadott műsorszámokat, a gyönyörű népviseletet, a szülők és nevelők hozzáállását, a közönség lelkesedését? Igen, mindeniket. Megismerhettük a nevelők és tanulók közös munkájának gyümölcseit egy másik területről is: nevezetesen azt, hogy amíg a táncosok átöltöztek, a keletkezett szünetekben remek irodalmi szövegeket hallhattunk a Traian Általános Iskola tanulóinak tolmácsolásában (Nógrádi Gábor, Balogh József és Devecseri László szerzőktől). Hadd említsük meg a tanulók nevét szereplési sorrendben: Szőke Renáta, Szilágyi Timea, Váradi Sándor, Izsák Tímea, Kovács Enikő, Antal Laura, Ádám Noémi, Dobai Gabriella. Köszönet Csiki Gyöngyi magyar szakos tanárnőnek, hogy rövid idő alatt jól megválasztott szövegeket nyújtott át a tanulók által a hallgatóságnak. A műsor végén Fodor József tájékoztatta a közönséget a táncegyüttes további fellépéseiről: december 22-én két táncjátékot mutat be a Nagy-Kökényes, december 27-én a hagyományos gálaműsor következik, ahol mindhárom csoport fellép. Néhány adathoz még hozzájutottunk: a Kökényes táncegyüttes támogatói a szülők, a Communitas Alpítvány, a Szülőföld Alapítvány, az ALKISZ és a dicsői unitárius egyházközség. Hadd említsük meg azokat, akik szívvel-lélekkel segítették egykor és most is az együttes fennmaradásáért végzett munkát: Fazakas Vencel, Incze Csaba, Orbán Csaba, a Barabás család, a Gáspár család, a Molnár család és még sokan mások. Köszönjük a Kis-Küküllő Alapítvány kuratóriumának a szervezőmunkát, a Kökényes táncegyüttesnek a szép műsort, amely megerősít abban, hogy "nincs veszve bármi sors alatt, ki el nem csüggedett". Szlovácsek Ida Népújság (Marosvásárhely) 2014. december 6.Változások, kihívásokNagyernyében tanácskozott az RMDSZ megyei vidékfejlesztési és mezőgazdasági bizottsága A december 5-én tartott, sajtóreggelivel egybekötött beszélgetésen a bizottság tagjai mellett jelen volt Brassai Zsombor, az RMDSZ megyei elnöke, Balogh József megyei ügyvezető alelnök, Nagy Tamás Péter államtitkár. A tanácskozáson a gazdák problémáiról, az elkövetkezendő időszak pályázási lehetőségeiről beszéltek. Birtalan István, Marosszentgyörgy alpolgármestere, a rendezvény főszervezője szerint azért fontosak ezek a találkozók, hogy az információ minél gyorsabban és minél pontosabban jusson el vidékre, ahol nagy problémák vannak, és még nagyobbak lesznek az elkövetkezendőkben, amikor a gabona és a hús ára csökkenni fog. De a következő években probléma lesz az élő állatok értékesítése is, ami kiemelt lehetőség volt eddig a magyar vidékeken a gazdáknak. – Valamikor biztattam őket, foglalkozzanak mezőgazdasággal, most egy kicsit mea culpázok, és arra biztatom őket, más irányban is próbálkozzanak – nyilatkozta a Népújságnak Birtalan. Bordi Zsolt, a kifizetési ügynökség aligazgatója arról beszélt, hogy miként módosulnak a Nyárád és Küküllő menti kaszálókra vonatkozó támogatások a 2014–2020-as időszakban. Balogh József megyei ügyvezető alelnök szerint olyan helyzetbe kerültek a kistermelők, akik öt, hat, maximum tíz hektáron dolgoznak, hogy akár összeadva azokat a támogatásokat, amit hektáronként kaptak, veszteségesen működnek. – A gond ott van, hogy el vannak adósodva, és ezeket az adósságokat törleszteniük kell a következő esztendőig, mert ha nem, nem jutnak se vetőmaghoz, se gyomirtóhoz, se műtrágyához. De még ennél is nagyobb baj, hogy újabbnál újabb törvények jelennek meg, ahol egy kalap alá veszik az egész mezőgazdasági rendszert Romániában – jelentette ki, kitérve arra, hogy például a hegyvidék, ahol hatalmasak a vadkárok, ugyanolyan támogatásban részesül, mint az alföld, ahol ezer és ezer hektáron dolgoznak. Mint mondta, ezeket a hátrányokat kellene ledolgozni, olyan térképeket kidolgozni, ahol tájegységek szerint lehet támogatást nyújtani. – Én is foglalkozom mezőgazdasággal, de ha ebből kellene megéljek, nem tudom, mi lenne. Fajállatokat is tartok, lipicai lovakat, elkezdtük a kacsa- és libatenyésztést is. Mert gabonát értékesíteni a mai árakon kész csőd. Nagyon el kell gondolkozniuk azoknak, akik a közel hétlejes üzemanyaggal próbálnak termelni. Ráadásul olyan aszályos ősz volt, hogy sok helyen nem tudtak szántani, a földek parlagon vannak, és a jövő évi búzatermés kompromittálva van – mondta Balogh József. Nagy Tamás Péter államtitkár a mezőgazdasági bizottság meghívására vett részt a tanácskozáson, és a tíz hónapos államtitkári tevékenységéről, valamint a pályázási lehetőségekről tájékoztatta a megjelenteket. Ugyanakkor beszélt a nehézségekről is, és arról, hogyan próbálták ezeket orvosolni. Ismertette a vidékfejlesztési program újdonságait, hogy a gazdák sikeresen tudjanak pályázni. Ismertette a kifizetésekkel kapcsolatos újdonságokat a 2015–2020-as időszakra, hogy a gazdák tudjanak üzleti terveket készíteni, és tudják hatékonyan felhasználni ezeket a lehetőségeket. – Nagy változások lesznek az állattenyésztési támogatások terén, nagyobb európai támogatási lehetőségekhez jutnak majd a gazdák, a támogatások 2020-ig évről évre növekedni fognak, a 40 év alatti fiatal gazdák több pénzforráshoz juthatnak – jelentette ki. Hangsúlyozta a családi gazdaságok, a szövetkezetesítés fontosságát, és erre biztatta az érdekelteket, mert ilyen körülmények között 90 százalékban vissza nem térítendő finanszírozást tudnak megpályázni. Fegyverneky Sándor, a megyei állat- egészségügyi igazgatóság ügyvezető igazgatója arra hívta fel a figyelmet, hogy december a hagyományos disznóvágások ideje, és az esetleges trichinellózis felfedezése érdekében vizsgáltassák meg a húst a körzeti állatorvosokkal. November-december folyamán megyeszerte felkészítőket tartottak, ugyanis minden körzeti állatorvos, aki részt vett a felkészítőkön, és megfelelő felszereltséggel rendelkezik, elvégezheti ezeket a vizsgálatokat. Arra kért mindenkit, ne sajnálják azt a pár percet, amit esetleg sorbanállással kell eltölteniük, ugyanis a biztonságuk érdekében történik a vizsgálat. Brassai Zsombor a Népújság kérdésére kijelentette: – Rendkívül fontosnak tartom, hogy egy ilyen kompetens szakmai grémium álljon az RMDSZ megyei elnöksége mellett, és ezúton is köszönöm a kollégáknak, hogy hónapról hónapra eljönnek, részt vesznek a találkozóinkon. Fontosnak tartom, mivel abból indulunk ki, hogy Maros megyében a magyar közösségnek igen jelentős része, legkevesebb 65 százaléka vidéki környezetben él, s ennek megfelelően a kihívásai is ebből a vidékiségből származnak. Többségük mezőgazdasággal, állattenyésztéssel foglalkozik, illetve nagyon sokan próbálnak meg vidékfejlesztési lehetőségeket vagy támogatási rendszereket kihasználva vidékfejlesztési folyamatokat elindítani, és a vidéknek egy új értéket adni. Az információ óriási hatalom, amit nyújtani tudunk, ha az a kérdés, hogy mit tud az RMDSZ ezekben az ügyekben segíteni, akkor azt gondolom, elsősorban ezt tudjuk mi, ezt tudnánk, és szeretnénk folyamatosan információt biztosítani, információkhoz juttatni az érdekelt gazdákat, a szervezeteket, amelyek vidékfejlesztési projekteket indítanak el. Ennek megfelelően szerveztünk már több szakmai tanácskozást, és az a tervünk, hogy a jövőben heti rendszerességgel különböző térségekbe, különböző településekre menjünk ki a kollégákkal együtt, és találkozókat szervezzünk a gazdákkal, azokkal a civil szervezeti vezetőkkel vagy szakmai szervezetek vezetőivel, önkormányzati vezetőkkel, akik a vidékfejlesztési projekteket próbálják hasznosítani a közösség érdekében. Ez lesz a jövőben a legnagyobb kihívás, ezt a találkozósorozatot kell végigvigyük, és eljuttassuk konkrétan, kézzelfoghatóan, ha úgy tetszik, az érdekeltekhez. Azért fontos ez, mert tulajdonképpen a napokban fogadták el Románia vidékfejlesztési stratégiáját. Ennek alapján indulnak el a támogatások, és itt maximálisan érdekelt mindenki, hogy ezeket a lehetőségeket kihasználhassa, pályázati információkat kell nyújtani, ösztönző példákat kell fölmutatni, és adott esetben, a különböző hatóságoknál, a különböző bürokráciai buktatókban segíteni azokat, akik vállalkoznak és élni akarnak a lehetőséggel. Mózes Edith Népújság (Marosvásárhely) 2014. december 8.A magyar gazdák helyzetéről beszélgettekVidékfejlesztésről, állattenyésztésről, társulások szükségszerűségéről, támogatásokról esett szó a Maros Megyei RMDSZ Vidékfejlesztési és Mezőgazdasági Bizottsága által szervezett évzáró találkozón, ahol az újságírók a romániai magyar gazdák problémáit, jövőbeli lehetőségeit ismerhették meg. A Nagyernyében tartott megbeszélésen Brassai Zsombor, az RMDSZ Maros megyei elnöke köszöntötte a jelenlevőket, majd Birtalan István, a vidékfejlesztési és mezőgazdasági bizottság elnöke vázolta, hogy milyen tennivalók lesznek a jövő évben. Elsősorban sokkal szorosabb kapcsolatot szeretnének létrehozni a gazdákkal, minél több, használhatóbb információt juttatni el hozzájuk – mondta. Milyen helyzetben van ma a romániai magyar gazda? Melyek azok a nehézségek, amelyekkel a legnehezebben boldogul? Milyen változtatásokra volna a legsürgősebben szükség? Ezekre a kérdésekre Balogh József adott választ, aki a vállalkozása mellett gazdálkodik is, így saját bőrén tapasztalja a törvénykezés hiányosságait, vagy az árpolitikák okozta nehézségeket, a kereslet és kínálat közötti egyensúlytalanságot, a versenypiac hatását a hazai gazdálkodásra. Elsőként azt emelte ki, hogy a romániai mezőgazdasági rendszerben mindenkit “egy kalap alá vesznek”, nincsenek tekintettel a hegy- és síkvidék más-más adottságaira, a vadkárokra. Maros megyében, vagy a szomszédos régiókban a termőföldek 70 százaléka nincs megművelve. Ennek részben az a magyarázata, hogy a vetőmag, a gyomirtó, a nagyon drága üzemanyag ára nem térül vissza az értékesített terményből. Aki ma mezőgazdasággal foglalkozik, az csak veszteséget könyvel el – hangsúlyozta, hozzátéve, hogy ráadásul a pályázatok is fiatal gazdálkodókat céloznak meg, holott köztudott, hogy apáik, nagyapáik birtokain gazdálkodnak, a tulajdonviszonyok még nem tisztázódtak ezen a téren. “A mezőgazdászok 70 százaléka adós, oda kell adnia a terményt potom áron, vagy raktáron tartania” – mondta Balogh. A társulások hiánya is akadálya a sikeres gazdálkodásnak – hangzott el a beszélgetésen, a gazdákban ellenben még mindig él az a bizalmatlanság, ami a múlt rendszer több évtizedes gyakorlata alatt rögzült. Jelen volt még Bordi Kacsó Zsolt, az APIA Kifizetési ügynökség szakértője, Szabó Árpád mezőgazdasági gépészmérnök és vidékfejlesztési szakértő, Dászkel László, a Kistérségi társulat, a LEADER helyi Akciócsoport és Natura 2000 program vezetője, Suba Kálmán állattenyésztési szakértő, Fegyverneky Sándor, a megyei Állategészségügyi intézet aligazgatója, Balogh József vállalkozó, megyei önkormányzati képviselő, valamint Nagy Péter Tamás vidékfejlesztési és mezőgazdasági államtitkár. Antal Erika maszol.ro 2014. december 18.Egy élet a külhoniakértBalogh Bornemissza Eszter posztumusz kapta a Kós Károly Kollégium kitüntetését Idén második alkalommal ítélték oda az MTVA Kós Károly Kollégium Médiadíját. A kitüntetéssel a májusban elhunyt Bornemissza Eszter életművét jutalmazták, a díjat férje, Balogh József vehette át. Az erdélyi polihisztor születésnapján, december 16- án tartotta évzáró ülését az MTVA Kós Károly Kollégiuma. A találkozón adták át a testület Média Díját. A jeles eseményen részt vettek a Dr. Kós Károly Néprajztudós Közhasznú Alapítvány képviselői is. Deák Árpád nagyváradi szobrászművész alkotását és az ezereurós tiszteletdíjat idén a Magyar Televízió nyugalmazott vezető szerkesztője, Balogh Bornemissza Eszter (posztumusz) kapta. A kitüntetett május 13- án, 60 éves korában hunyt el, az elismerést az összejövetelen férje vehette át. A laudációt rendhagyó módon a kollégium tagjai egyenként fogalmazták meg. A méltatók kiemelték egykori kollégájuk szaktudását, emberségét, s a külhoni magyar médiáért végzett áldozatkész munkáját. "A kitüntetést Eszter a négy évtizedes újságírói pályájával érdemelte ki – szólt a plakett átvételekor Balogh József. – Szűkebb pátriáját a történelem felosztotta, a szülőfaluja, Nagypalád Kárpátalján maradt. Emberségét, magyarságát e kis településnek és édesanyjának is köszönheti." Az újságírással Kárpátalján, a Kárpáti Igaz Szó napilap munkatársaként jegyezte el magát. Áttelepülése után neve két évtizeden keresztül összeforrott a határon túli tematikájú műsorokkal, mint a Nagylátószög, a Palackposta, a Vándorének, a Szórvány, a Kézfogás és a Határátkelő. Munkáját számos kitüntetéssel honorálták, legutóbb 2012. augusztus 20-án a Magyar Érdemrend tisztikeresztje elismerésben részesült. "Ezt a magas állami kitüntetést név szerint én kaptam – nyilatkozta Bornemissza Eszter az elismerés átvétele után. – Mégis úgy érzem, egy csapatnak szól. Számomra ők a magyar–magyar összefogás példaképei." Kós Károly születésnapján a "csapat" ezen elismeréssel tisztelgett Eszter emléke előtt! Népújság (Marosvásárhely) 2015. augusztus 21.Amíg világ a világ…Szent István-napi megemlékezés és az új kenyér ünnepe a Színház téren Amíg világ a világ /Védjétek egymást, magyarok/Mert ez a küldetésetek ! – a Csaba királyfi rockopera záródalának a gondolataival fejezte be ünnepi köszöntőjét tegnap este a Színház téren Cseh Gábor, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) megyei elnöke. A marosvásárhelyi magyarok összefogása jegyében szervezte meg a Színház téren az EMNT Maros megyei szervezete a Szent István-napi ünnepséget. Az EMNT elnöke rendkívüli napnak nevezte augusztus 20-át, István király, a keresztény magyar állam megalapítása, a nemzetmegmaradás, egyben az új kenyér ünnepét. Arra kérte a megjelenteket, szívleljék meg Szent István intelmeit, és az államalapító szellemében találják meg a közös hangot. "Drága marosvásárhelyi magyar testvéreim: higgyünk magunkban, higgyünk egymásban és higgyünk az összefogás erejében! A nemzet ereje az összefogásban rejlik, az egymásért érzett felelősségben (…) Kívánom, adjon az Isten mindannyiunknak kellő hitet, bölcsességet, erőt és akaratot ahhoz, hogy – Szent István példája szerint – mindannyian megértsük és átérezzük azt a feladatot és küldetést, amelyre szüksége van ma nemzetünknek itthon Marosvásárhelyen, itthon, Erdélyben!" – mondta Cseh Gábor. Az ünnepi rendezvényen fellépett: Kilyén Ilka színművész, Buta Árpád énekes, zongorán kísért Zeno Apostolache, Simóni Júlia Annamária zalaegerszegi diák, a marosszentgyörgyi Szent Cecília – Kolping család – Jubilate egyesített kórus, vezényelt Simon Kinga, a marosszentgyörgyi Öreg Fenyők tánccsoport. Az esemény alatt látható volt Hunyadi László kiállított Szent István-szobra, valamint a Szent Korona Szabó Albert amatőr képzőművész által készített másolata. Az idei rendezvény egyik érdekessége a Szent Korona, illetve a koronázási ékszerek kenyértésztából készült változata volt, Tőkés Tibor világbajnok pékmester alkotása. Az óriáskenyereket (3 darab 50 kilogrammos és egy 30 kilogrammos kenyér) a magyar történelmi egyházak képviselői szentelték meg, majd szétosztották a jelenlevők között. A rendezvényen részt vett: Magyarország csíkszeredai konzulátusa dr. Csige Sándor vezető konzul vezetésével, az LMP országos küldöttsége Vida Attila, az elnökség titkára vezetésével, a 15-ös Mátyás huszárok Balogh József kapitány vezetésével, a Szent György lovagrend Nagy Géza marosszéki prior vezetésével, hazai politikai és civil szervezetek képviselői. Beszédet mondott dr. Csige Sándor csíkszeredai konzul, Takács Péter, az LMP nemzetpolitikai titkára, Soós Zoltán RMDSZ-es városi tanácsos, Portik Vilmos, az EMNP megyei elnöke. A rendezvény fő támogatója az ELDI pékség volt. Mózes Edith Népújság (Marosvásárhely) 2015. november 27.Lefújt összmagyar együttműködés MarosvásárhelyenMíg a Maros megyei RMDSZ-es vezetők látszólag megértették a választók egyértelmű üzenetét, miszerint a 2016-os helyhatósági választásokon közös tanácsosi listára van szükség mind a vásárhelyi, mind a megyei önkormányzat esetében, Kelemen Hunor, a szövetség országos elnöke egyértelművé tette: az előválasztás megszervezése nem a közös listaállításról szólt, és nem is támogatja ezt a javaslatot. Hosszú, talán egyre hosszabb út vezet Marosvásárhelyen a magyarság pártsemleges, valós magyar–magyar összefogást tükröző listájához – derül ki egyes, befolyással bíró RMDSZ-es tisztségviselők álláspontjából. Szerdán Kelemen Hunor szövetségi elnök a Kossuth Rádióban azt mondta, hogy a marosvásárhelyi előválasztást a közös magyar polgármesterjelölt megválasztásáért szervezték, és az lenne a tisztességes, hogy ezt most minden magyar párt támogassa. Erről szólt a választás, nem arról, hogy „csinálunk egy lecsót” – hangsúlyozta Kelemen. Hozzátette: az előválasztást nem azért szervezték, hogy aki nem jutna be az önkormányzatba, az most valami más megoldással mégis bekerüljön. „Közös polgármestert választottak a marosvásárhelyiek, nem közös tanácsosi listát” – hangsúlyozta az elnök. Miután egy héttel korábban Brassai Zsombor megyei elnököt kérdeztük, ezúttal Kelemen Márton, Vass Levente és Balogh József véleményére voltunk kíváncsiak. Emlékeztetőül: Brassai egészen másként látja a marosvásárhelyi helyzetet, mint a Kolozsvárról ítélkező Kelemen Hunor. Az RMDSZ megyei elnöke nem csak arról beszélt, hogy elfogadja a „lecsót”, de azt is belátta, hogy pártsemleges listára van szükség, azonban hangsúlyozta, hogy a döntést egymaga nem hozhatja meg. „A legnagyobb kihívás, amivel a magyar politikai pártok küszködnek, a marosvásárhelyi magyarok hitének és bizalmának a visszanyerése. A térvesztés csak valós összefogással fordítható vissza, ez pedig a közös jelöltlista összeállításában nyilvánulhat meg” – mondta a múlt héten portálunknak Brassai Zsombor. „Sok ismeretlenes egyenlet” A magyar–magyar együttműködés egy rendkívül nehéz, összetett kérdés, amire nehéz választ találni – véli Kelemen Márton, a Maros megyei Területi Képviselők Tanácsának elnöke. Oly sok ismeretlenes képlet ez, hogy szerinte nincs is olyan ember a szövetségben, aki jelen pillanatban pontos forgatókönyvet be tudna mutatni. „Egyet tudok: meg kell egyezni, mert ez a marosvásárhelyi magyarok elvárása” – állítja, nyomban hozzátéve, hogy számára az együttműködés csakis a reális erőviszonyok mentén képzelhető el. Ami azt jelenti, hogy minden párt a maga megfelelő súlyával veheti ki részét a körvonalazódó koalícióból. Egy olyan koalícióból, amely csak elméletileg lenne az ami, mert törvényszéki bejegyzését Kelemen egyrészt elkésettnek, másrészt értelmetlennek tartja. smétlődő történelmet lát Vass Levente A marosvásárhelyi választmány új elnöke, Vass Levente nem kívánja befolyásolni az ügymenetet. Mint mondja, a megyei illetve városi elnököknek, azaz Brassainak és Petinek kellene végigvinni a történetet, annál is inkább, mivel ők voltak azok az RMDSZ-vezetők, akik az előválasztások szervezését és lebonyolítását vállalták. „Ezelőtt szinte négy évvel, 2012 január végén, amikor első alkalommal meghívtak az egyébként egy éve folyó egyeztetésekre, kiderült, hogy lényegében minden előre el van döntve, nem lesz Vásárhelyen semmiféle egyezség. Ennek eredménye, hogy az eredeti döntéssel szemben végül nem én lettem a jelölt. Az az érzésem, hogy most is erről szól a történet. Úgy érzem, hogy ma is csak azért hívnak és kíváncsiak a véleményemre, mert az összefogás megtagadásának ódiumát meg akarják osztani a választmánnyal” – állítja a magát belső ellenzékinek meghatározó Vass. Az általa vezetett testület valamikor 2016 elején teszi majd közzé álláspontját, addig az öt éve nem módosult szabályzatát próbálja rugalmasabbra átgyúrni. Kérdésünkre, hogy magánemberként mit gondol, miként kellene megvalósulnia az összefogásnak, Vass nem válaszolt; szerinte ez nem magánügy, hanem közösségi kérdés. „Azt tudom, hogy az én jelöltem Soós Zoltán, és mellette teljesen mértékben hajlandó vagyok kiállni. Ha meg a marosvásárhelyiek békés együttműködést szeretnének, akkor egy tartós békét kell kialakítani” – szögezte le. Ezalatt azt érti, hogy a magyar pártok közti egyezségnek feltétlenül ki kell terjednie a jövő évi őszi, általános választásokra is. Az „átverés” választásai A négy, illetve nyolc évvel ezelőtt történt utolsó pillanat előtti váltások még frissen élnek a választópolgárok emlékezetében. A vásárhelyi magyarság nem díjazta, hogy az RMDSZ felső vezetése 2008-ban Csegzi Sándor helyett Borbély Lászlót, 2012-ben Vass Levente helyett Frunda Györgyöt erőltette a polgármesterjelölt pozíciójába, mintegy lenullázva a belső választások eredményét. Mindkét csúcspolitikus kizárt bármiféle együttműködést az ellenzékkel, majd csúfos vereséget szenvedett a 2000 óta regnáló Dorin Floreaval szemben. „Két dolgot tartok fontosnak kiemelni, és ezt Kelemen Hunornak is elmondom. Egyrészt nem szabad még egyszer átverni a marosvásárhelyieket, mint ahogy történt 2012-ben, amikor Frunda kitúrta Vasst. Másrészt összefogás nélkül sem Marosvásárhelyen, sem Szászrégenben nem megyünk semmire!” – figyelmeztet a szövetség megyei alelnöke, Balogh József. Az összefogás hogyan továbbjáról úgy véli, hogy az EMNP-ben és az MPP-ben kellene legyen annyi bölcsesség, hogy embereit az RMDSZ listáján, a tulipán jelvénye alatt indítsa. „Attól, hogy a listán nem lesz ott a jelvény, még nem lesz se pirosabb, se zöldebb a zászló. Nekik is kellene engedniük, elvégre mégiscsak az RMDSZ a legnagyobb magyar párt. Ettől a néppárti még néppárti marad és a polgári polgári” – látja a dolgokat Balogh. Kelemen: egyesek újabb feltételeket szabnak „Amikor összmagyar előválasztást szerveztek Marosvásárhelyen, akkor Brassai Zsombor, az RMDSZ és Portik Vilmos, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) megyei szervezetének elnöke is azt nyilatkozta, azért van szükség a megmérettetésre, hogy magyar polgármesterjelöltet válasszunk, akit majd minden magyar politikai alakulat támogat. Aki annak idején ezt állította, és most egyebet mond, az vagy akkor nem volt tisztességes és hazudott, vagy most nem tisztességes és hazudik – fogalmazott a Krónika kérdésére válaszolva Kelemen Hunor. „Miután megszületett az előválasztás eredménye, egyesek csak bizonyos kikötések mellett akarják támogatni Soós Zoltánt, és újabb meg újabb feltételeket szabnak. Ez szerintem nem korrekt” – mondta a szövetség vezetője. Kelemen kifejtette: többek között erről a témáról is tárgyal a jövő héten Szilágyi Zsolttal, a néppárt elnökével. „Amikor a marosvásárhelyi embereket megkérdeztük a városi konzultáció alkalmával, akkor ők azt mondták, magyar polgármestert akarnak, nem azt mondták, hogy ilyen vagy olyan listát szeretnének. Arról nagyon szívesen hajlandó vagyok tárgyalni, hogy Soós Zoltán neve mellett szerepeljen a tulipán, a fenyőfa, a NATO-jel és bármilyen más logó, mint ahogy azt is elképzelhetőnek tartom, hogy egyetlen párt szimbóluma se szerepeljen a neve mellett” – mondta Kelemen Hunor. A szövetségi elnök azt is elmondta, a legvalószínűbbnek azt tartja, hogy a magyarok román polgármesterre szavaznak, „ha nem sikerül őket meggyőznünk arról, hogy Soós Zoltán a megfelelő jelölt”. Az lesz a legfontosabb feladatunk, hogy a magyarokat meggyőzzük arról, hogy van esély a váltásra Marosvásárhelyen – tette hozzá. Szilágyi: meg kell győzni az RMDSZ csúcsvezetését Szilágyi Zsolt, az EMNP elnöke megkeresésünkre elmondta, az összmagyar koalíciós listaállítást tartja a legjobb megoldásnak Marosvásárhelyen és Maros megyében. Állítása szerint már három héttel ezelőtt levélben elküldte az erre vonatkozó javaslatot Kelemen Hunornak, ám eddig még nem kapott választ. „A levélben azt javasoltam, hogy induljunk ki az előválasztási tapasztalatokból. Sikerült kiválasztani Marosvásárhelyen a közös polgármesterjelöltet, aki remélhetőleg a magyar pártok támogatásával, több logó alatt indul el a választásokon. Ugyanígy Marosvásárhelyen és Maros megyében is legyen közös, magyar koalíciós lista, de erre a javaslatomra még nem kaptam választ” – mondta Szilágyi Zsolt. Szerinte a kérdés úgy vetődik fel, hogy akarják-e, hogy a Maros megyei, a marosvásárhelyi magyarságnak erősebb képviselete legyen az önkormányzatokban, több képviselője jusson be a döntéshozó testületekbe, vagy az RMDSZ ragaszkodik eddigi álláspontjához, hogy a pártlistán a szövetség jelöltjei jussanak be. „El kell dönteni, hogy a magyar érdeket, vagy a pártérdeket tartjuk szem előtt” – mondta a néppárti politikus, aki szerint „nem marad más hátra, mint meggyőzni az RMDSZ országos elnökségét”. Székelyhon.ro 2015. december 3.Kelemen Hunor lefújta az összefogástMíg a Maros megyei RMDSZ-es vezetők látszólag megértették a választók egyértelmű üzenetét, miszerint a 2016-os helyhatósági választásokon közös tanácsosi listára van szükség mind a városi, mind a megyei önkormányzat esetében, Kelemen Hunor, a szövetség országos elnöke egyértelművé tette: nem támogatja a közös listaállítást. Amikor összmagyar előválasztást szerveztek Marosvásárhelyen, akkor Brassai Zsombor, az RMDSZ és Portik Vilmos, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) megyei szervezetének elnöke azt nyilatkozta, azért van szükség a megmérettetésre, hogy magyar polgármesterjelöltet válasszunk, akit majd minden magyar politikai alakulat támogat. Aki annak idején ezt állította, és most egyebet mond, az vagy akkor nem volt tisztességes és hazudott, vagy most nem tisztességes és hazudik – fogalmazott a Krónikának Kelemen Hunor. – Miután megszületett az előválasztás eredménye, egyesek csak bizonyos kikötések mellett akarják támogatni Soós Zoltánt, és újabb meg újabb feltételeket szabnak. Ez szerintem nem korrekt.” A szövetségi elnök többek között erről a témáról is tárgyalna a héten Szilágyi Zsolttal, a néppárt elnökével. Kérdésünkre, hogy a legfrissebb felmérés alapján – mely szerint a marosvásárhelyi magyarok alig 40 százaléka menne el szavazni – az RMDSZ tart-e attól, hogy tanácsosi mandátumokat veszíthet Marosvásárhelyen, a szövetségi elnök azt mondta: bármi megtörténhet, a legvalószínűbbnek viszont azt tartja, hogy a magyarok román polgármesterre szavaznak, „ha nem sikerül őket meggyőznünk arról, hogy Soós Zoltán a megfelelő jelölt”. „Az lesz a legfontosabb feladatunk, hogy a magyarokat meggyőzzük, hogy van esély a váltásra Marosvásárhelyen” – tette hozzá. Kelemen Hunor egyébként a Kossuth Rádiónak úgy fogalmazott, az előválasztást „a közös magyar polgármesterjelölt megválasztásáért szervezték, és nem arról szólt, hogy csinálunk egy lecsót”. Beszédes egyébként, hogy a jövő évi parlamenti választásokkal kapcsolatosan azt mondta: a Magyar Polgári Párttal „mindenképpen” megvalósul az összefogásuk, az Erdélyi Magyar Néppárt pedig „azt a stratégiát tűzte ki célul, hogy az RMDSZ-t térdre kényszerítse, ezért nem lehet vele összefogni”. Soós Zoltán az összefogás híve Brassai Zsombor, az RMDSZ Maros megyei szervezetének elnöke teljesen másképp látja a marosvásárhelyi helyzetet: „A legnagyobb kihívás, amivel a magyar politikai pártok küszködnek, a marosvásárhelyi magyarok hitének és bizalmának a visszanyerése. A térvesztés csak valós összefogással fordítható vissza, ez pedig a közös jelöltlista összeállításában nyilvánulhat meg” – mondta Brassai. A marosvásárhelyi RMDSZ-választmány új elnöke, Vass Levente kérdésünkre úgy fogalmazott, nem kívánja befolyásolni az ügymenetet. Szerinte a megyei, illetve városi elnököknek, azaz Brassainak és Peti Andrásnak kellene végigvinni a történetet, annál is inkább, mivel ők voltak azok az RMDSZ-vezetők, akik az előválasztások szervezését és lebonyolítását vállalták. Egyébként a széles körű marosvásárhelyi összefogást az októberi magyar előválasztás győztese, Soós Zoltán is erőteljesen szorgalmazza. Az RMDSZ városi tanácsosa a Szövetségi Képviselők Tanácsa (SZKT) legutóbbi, november 7-i kolozsvári ülésén úgy vélekedett, nem lenne jó, ha a jövő nyári helyhatósági választáson több magyar politikai alakulat is önálló tanácsosi listát indítana Marosvásárhelyen. Mint mondta, az RMDSZ-nek különálló egyezményt kellene kötnie a megyeszékhelyen, mégpedig az EMNP-vel is, ez a megállapodás ugyanis új pályára állíthatná az erdélyi magyar politikát is. „Nem szabad átverni a vásárhelyieket!” A négy, illetve nyolc évvel ezelőtt történt utolsó pillanat előtti váltások még frissen élnek a választópolgárok emlékezetében. A vásárhelyi magyarság nem díjazta, hogy az RMDSZ felső vezetése 2008-ban Csegzi Sándor helyett Borbély Lászlót, 2012-ben Vass Levente helyett Frunda Györgyöt erőltette a polgármesterjelölt pozíciójába, mintegy lenullázva a belső választások eredményét. Mindkét csúcspolitikus kizárt bármiféle együttműködést az ellenzékkel, majd csúfos vereséget szenvedett a 2000 óta regnáló Dorin Floreával szemben. „Két dolgot tartok fontosnak kiemelni, és ezt Kelemen Hunornak is elmondom. Egyrészt nem szabad még egyszer átverni a marosvásárhelyieket, mint ahogy történt 2012-ben, amikor Frunda kitúrta Vasst. Másrészt összefogás nélkül sem Marosvásárhelyen, sem Szászrégenben nem megyünk semmire” – figyelmeztet a szövetség megyei alelnöke, Balogh József. Az összefogással kapcsolatban úgy véli, az EMNP-ben és a Magyar Polgári Pártban (MPP) kellene legyen annyi bölcsesség, hogy embereit az RMDSZ listáján, a tulipán jelvénye alatt indítsa. Szilágyi: meg kell győzni a csúcsvezetést Szilágyi Zsolt, az EMNP elnöke lapunknak elmondta, az összmagyar koalíciós listaállítást tartja a legjobb megoldásnak Marosvásárhelyen és Maros megyében. Állítása szerint már három héttel ezelőtt levélben elküldte az erre vonatkozó javaslatot Kelemen Hunornak, ám eddig még nem kapott választ. „A levélben azt javasoltam, hogy induljunk ki az előválasztási tapasztalatokból. Sikerült kiválasztani Marosvásárhelyen a közös polgármesterjelöltet, aki remélhetőleg a magyar pártok támogatásával több logó alatt indul el a választásokon. Ugyanígy Marosvásárhelyen és Maros megyében is legyen közös, magyar koalíciós lista, de erre a javaslatomra még nem kaptam választ” – mondta Szilágyi Zsolt. Szerinte a kérdés úgy vetődik fel, hogy akarják-e, hogy a Maros megyei, a marosvásárhelyi magyarságnak erősebb képviselete legyen az önkormányzatokban, több képviselője jusson be a döntéshozó testületekbe, vagy az RMDSZ ragaszkodik eddigi álláspontjához, hogy a pártlistán a szövetség jelöltjei jussanak be. „El kell dönteni, hogy a magyar érdeket vagy a pártérdeket tartjuk szem előtt” – mondta a politikus, aki szerint „nem marad más hátra, mint meggyőzni az RMDSZ országos elnökségét”. Szucher Ervin Erdélyi Napló (Kolozsvár) 2015. december 9.Mérlegen a 25 esztendőCsütörtökön nagyszabású rendezvénnyel ünnepli a Szatmárnémeti RMDSZ megalapításának 25 éves évfordulóját. Ennek kapcsán Kereskényi Gábor elnök foglalta össze a szervezet elmúlt negyed évszázada során elért legfontosabb eredményeket. December 10-én 18 órai kezdettel a Szakszervezetek Művelődési Házának nagytermében ünnepli a Szatmárnémeti RMDSZ alapításának 25. évfordulóját. Az ünnepi rendezvényen díjazni fogják a szervezetben az elmúlt két és fél évtizedben fontos szerepet betöltő személyiségeket, felszólal majd Kelemen Hunor, az RMDSZ országos elnöke és fellép a Csík zenekar is. A rendezvényre a belépők rekordidő alatt, két nap alatt fogytak el. Az ünnepi pillanathoz közeledve Kereskényi Gábor parlamenti képviselő, a Szatmárnémeti RMDSZ elnöke összegezte a szervezet által elért eredményeket. Az írást változtatások nélkül tesszük közzé. Mérlegen a 25 esztendő Közösségünk néhány fontosabb eredménye a számok tükrében I. Restitutio in integrum A restitúció Románia szintjén az utóbbi időben sajnos megtorpant, sőt (látva a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium ügyét) visszarendeződési törekvések figyelhetők meg. Szatmárnémetiben a visszaszolgáltatások folyamatát 2010-re nagyjából lezárta a város: egyházi és világi javaink nagy része visszatért jogos tulajdonosához, a jogutódokhoz, illetve örökösökhöz. A jogtalanul elkobzott ingatlanok visszaszolgáltatása keretén belül történelmi magyar egyházainknak visszajuttattunk 22 központi épület-ingatlant és közel 361,5 hektár földterületet Szatmárnémeti város területén, a következő leosztásban: - Római Katolikus Püspökség: 15 épület és 261,7258 ha földterület - Láncos Református Egyházközség: 6 épület és 49,4670 ha földterület - Németi Református Egyházközség: 1 épület és 21,3404 ha földterület - Szent Miklós Magyar Görög-Katolikus Parókia: 25,1837 ha földterület. A szatmárnémeti restitúciók mellett megemlíthetjük a szomszédos Pálfalvai Református Egyházközség által visszakapott 3 épületet és 6247 ha földterületet. II. Utcák, terek magyar elnevezései A 90-es évek elején érdekvédelmünk mindössze hét magyar személyiségről elnevezett utca nevét tudta megtartani (Ady Endre, Bartók Béla, Bolyai Farkas, Dsida Jenő, József Attila, Lükő Béla, Petőfi Sándor) és az 1990 és 2004 közötti időszakban csupán egy (!) új utcanevet sikerült adni (Hám János). 2004-ben a Gradina Romei mellett megjelent a Kossuth-kert felirat is városunk egyik legszebb övezetének bejáratán. 2004-től egy dinamikus tanácsosi gárda, a magyar polgármester és nem utolsó sorban az új idők szava hatására 11 magyar személyiségről neveztünk el utcát városunkban: Ács Alajos, Bethlen Gábor, Jean Calvin, Csipler Sándor, Gellért Sándor, Kaffka Margit, Károli Gáspár, Krúdy Gyula, Páskándi Géza, Ruha István, Scheffler János, Teleki Blanka. (Szándékosan soroltam ide a nagy reformátort, Jean Calvint, hisz gondolhatja a kedves Olvasó, hogy az ő személye inkább hozzánk áll közelebb, mint a többségi nemzet tanácsosaihoz.) Az RMDSZ-frakció javaslatára 2008-tól mintegy általánossá vált az az eljárás, hogy amennyiben új utcaneveket adunk Szatmárnémetiben és ezek személynevek, akkor fele-fele arányban javasol a magyar és a román közösség neveket, amennyiben az új utcák semleges nevek, akkor pedig a felirat román és magyar nyelven is meg kell jelenjen a táblákon. Ennek eredményeképpen írhattuk ki magyarul is a Mese, Mező, Gesztenye, Cseresznyefa, Kertész, Betyár, Rigó, Termés, Bodza, Kalász, Kaptár utcák elnevezéseit magyar nyelven is. Persze a fentebb említett enyhülés, és az új idők szava a román kollégáinknál még nem tart ott, hogy támogassanak bennünket a város történelmi utcaneveinek megnyugtató rendezésében. Bízunk azonban abban, hogy ebben a kérdéskörben is lesz pozitív elmozdulás a közeljövőben. III. A kétnyelvűség egyéb megnyilvánulásai A városi tanács RMDSZ frakciója következetesen zászlajára tűzte az anyanyelvhasználat kérdését. A 215/2001-es helyi közigazgatásról szóló törvény megadta a jogszabályi kereteket az anyanyelvhasználat bővítésére, kiterjesztésére. Ennek nyomán - de nagy politikai csatározások árán - kerülhetett ki Szatmárnémeti bejáratához a háromnyelvű helységnévtábla 2003-ban. 2004-től e témában is számos kézzelfogható eredmény született: a városháza alárendeltségében működő közintézményeinek megnevezése kifüggesztetett magyar nyelven is. Sok polgártársunk számára szimbolikus jelentőséggel bír, ha meglátja az Anyakönyvi Hivatal, a Lakossági Ügyfélfogadó Iroda, Lakosságnyilvántartó Igazgatóság, Helyi Rendőrség, Szociális Közszolgálat, Transurban Közlekedési Vállalat stb. táblákat az intézmények bejáratainál. Ugyanakkor ennél is fontosabb, hogy az állampolgárok ügyes-bajos dolgaikat magyarul is a hivatalnok tudtára tudják adni, azok pedig magyarul (is) tudjanak választ adni. Ezért különösen figyeltünk arra, amikor résztvettünk a városvezetésben, hogy a Városi Tanács alárendeltségében működö minden intézményben, ahol a lakossággal közvetlen kapcsolattartás szükséges, rendelkezésre álljanak magyarul tudó tisztviselők. Az anyakönyvi eljárások során pedig felemelő érzés, hogy a házzasságkötés „igen"-jét immár több éve anyanyelvén mondhatja ki a boldog pár. IV. Emlékjelhagyások 1990-től lehetőség nyílt arra, hogy a szatmárnémeti magyar közösség szobrok, emléktáblák állításával elmékezzen meg nagyjairól. Ez a lehetőség sokáig csak elméleti síkon létezett ugyanis minden köztéri szoborállításhoz a városi tanács jóváhagyása szükséges. E helyen feltétlenül szót kell ejtenünk Muzsnay Árpád művelődésszervezőről, a Szatmárnémeti Kölcsey Kör elnökéről, a megyei RMDSZ egykori elnökéről, akinek munkássága nélkül biztosan szegényebb lenne városunk néhány büszttel. Szatmárnémetiben a Kölcsey Kör, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület és a városi RMDSZ égisze alatt felavatott emléktáblák és szobrok: - Kölcsey Ferenc szobor (1991, Lakatos Pál alkotása és ajándéka, a felállítási munkálatokat Kovács Albert vezette) - Dsida Jenő emléktábla (1992, Kovács Albert kivitelezte) - Szilágyi Domokos szobor (1993, Kolozsi Tibor első köztéri szobra, a talapzat és a műkő-változat kivitelezője Kovács Albert, a most látható bronz változatot a marosvásárhelyi Balogh József öntötte) - Dsida Jenő szobor (1997, Andrási Kurta János alkotása, a talapzatot Kovács Albert készítette, a talapzatot borító márványtáblákat Benedek Piroska ajándékozta) - Páskándi Géza büszt (1998, a Kölcsey Ferenc Főgimnáziubman található, Laborcz Mónika alkotása) - Petőfi Sándor emléktábla (1998, kivitelező Kovács Albert, a tábla Benedek Piroska ajándéka) - Gonzeczky János emléktábla (1999, kivitelező Kovács Albert) - Kovács Leó háromnyelvű emléktáblája (2000, kivitelező Kovács Albert, a táblák Benedek Piroska ajándéka - 8 éve eltűnt) - Petőfi Sándor szobor (2004, Deák Árpád alkotása, a talapzat márványborítása Benedek Piroska ajándéka - Jakabffy Elemér emléktábla (2008, a feliratot a Szatmári Friss Újság kiviteleztette, a tábla Benedek Piroska ajándéka) - Olajos Béla emléktábla (2010, kivitelező Kovács Albert) - Kiss Gedeon szobor (2010, Szodoray-Parádi Hajnalka alkotása. Ötletgazda: Békéssy Erzsébet) - II. Rákóczi Ferenc mellszobra (2012, Deák Árpád alkotása, talapzat: Szlézinger Marcel) - Mohy Sándor emléktábla (2012, kivitelező Kovács Albert) - Az 1970-es árvíz áldozatainak emléktáblája (2015, kivitelező a Promocraft kft.) A fentieken kívül egyházaink és civil szervezeteink is jeleskedtek az emlékjelhagyás tekintetében, mely akciókat minden esetben az RMDSZ városi szervezete, illetve önkormányzati tisztségviselői is felkaroltak. Ide sorolható a Szatmárnémeti Római Katolikus Egyházmegye által állíttatott három köztéri alkotás és a Szamos-negyedi Református Egyházközség által kezdeményezett Bethlen-szobor, valamint a Németi református templom kertjében található Doni Hősök Emlékműve: - Hám János püspök szobra (1999, Lakatos Pál alkotása) - Bethlen Gábor szobor (2007, Erdei István alkotása) - Árpádházi Szent Erzsébet szobra (2008, Gergely Zoltán alkotása) - Az új, egész alakos Hám János szobor (2015, Zagyva László alkotása) A hagyományápoláshoz nagymértékben hozzájárultak civil szervezeteink, történelmi magyar egyházaink és intézményeink, akiknek köszönhetően emléktábla hirdeti Krúdy Gyula, Katona Mihály, Luby Margit, Bánhidi Antal és Gróf Széchenyi István nevét, emlékmű készült Pfaff Ferencről, szobor Csipler Sándorról és dombormű Ács Alajosról. Ez többek között az Ady Endre Társaság, a Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulata, a Széchenyi Emlékbizottság, a Romániai Magyar Pedagógusszövetség Szatmárnémeti Fiókja munkáját dícséri. V. Közösségmegtartó és építő rendezvények 1990-től városunk magyarsága szabadon élhetett a gyülekezési szabadság jogával, megemlékezve dicső elődeinkről, történelmünk fordulópontjairól, valamint lehetőség nyílt újabb és újabb művelődési rendezvények szervezésére. A Szatmárnémeti RMDSZ a Szent István Körrel és később a Magyar Ifjúsági Kezdeményezéssel (MIK) karöltve minden évben méltóképpen megemlékezett Március 15., Augusztus 20., Október 6. és Október 23. jelentőségéről. A Szent-Györgyi Albert Társaság megszervezte a Hajnal akar lenni népdalversenyt és a Gellért Sándor vers- és prózamondó versenyt, a Madisz a Gyereknapot, a Húsvéti és Karácsonyi ünnepvárót, táncházat és számos kirándulást, a MIK az Ifjúsági Napokat és a Partiumi Teremfoci Kupát, az RMDSZ az ingyenes jogi tanácsadást, lakossági fórumokat, a farsangi és szilveszteri bált, akad tehát rendezvény bőven, pezseg a szervezeti élet. S ebbe a pezsgésbe új életet vitt a 2012-ben megalakult Nőszervezetünk. Engedjék meg azonban hogy két - immár hagyományossá vált - nagy rendezvényünket kiemeljm: a Partiumi Magyar Napokat 2015-ben tizennegyedik alkalommal, a Családi Hétvégét pedig tizedjére szerveztük meg. A szatmáriak ugyanis megérdemlik azt, hogy legyen két polgári jellegű rendezvény egy évben, ami csak róluk szól, nekik szól, szatmáriaknak, kicsiknek és nagyoknak egyaránt, ami az ő ünnepük. S hogy mennyire magukénak érzik a szatmáriak ezeket az ünnepeket, állon itt bizonyságul a 14. Partiumi Magyar Napok néhány statisztikai adata: 8 nap, 15 helyszín, több mint 150 program, 50.000 feletti résztvevő, 137 önkéntes szervező, 672 fellépő, több mint 3.000 gyermek-látogató, közel 150 rendfenntartó, 1.020 liter bográcsos étel, 3.360 liter sör, 8.000 feletti kattintás fotósaink részéről, 78 órányi videóanyag, 25 partner civil szervezet, 29 médiatámogató, 70 szponzor. Íme néhány megvalósítás, az elmúlt 25 év történetéből. Ez a pár sor természetesen alkalmatlan arra, hogy felidézze az eredmények mögötti fáradságos munkát. A sokak kitartó munkáját, amiért e helyen is szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik talán szeretteiktől vették el az időt egy még nagyobb családért, a szatmárnémeti magyarságért. szatmar.ro 2015. december 16.Dinnyés József „daltulajdonos” adventi jótékonysági koncertjeDecember 13-án, vasárnap „Betlehem, Betlehem a te határidban ...” címmel adott adventi koncertet Dinnyés József zeneszerző, daltulajdonos, előadóművész a temesvár-belvárosi református templomban. „Költők között zenész, zenészek között költő vagyok. Népem egyharmada szülőföldjétől megfosztottan, más népek fennhatósága alatt él. Önmagam veszteném el, ha a világízlést képviselném és elfutnék nemzeti hagyományaim elől” – ez Dinnyés József hitvallása, aki temesvári műsorát is ennek a hitvallásnak a szellemében állította össze. A műsor első részében Rósz György gitárművész kíséretében megzenésített költeményeket, énekelt verseket adott elő. Bevallása szerint 50 esztendeje a Kárpát-medencét járja, és az igazságot hirdeti Kiss Jenő, Berde Mária, Füzesi Magda, Gál Éva Emese, Bogdán József, Gülch Csaba, Balogh József, Kányádi Sándor és más, számára kedves költők verseit adja elő gitárkísérettel, egy-egy történetet is hozzáfűzve az előadott versekhez, emberközelbe hozva a költemények szerzőit. A műsor második részében „a szívéhez közel álló hitvalló énekeket” adott elő Dinnyés József, amelyek „karácsony felé mutatnak”, majd „ádventi kicsi dalok” következtek, a Kárpát-medence magyar tájegységeinek a legkülönbözőbb részeiből. Adventi műsorukkal vastapsot arattak. Perselyes adományukkal az első temesvári Magyar Bölcsőde létrehozását támogatták a koncert résztvevői. Pataki Zoltán Nyugati Jelen (Arad) 2016. szeptember 12.Búcsút intenek a parlamentnek MarkóékTizenketten jelentkeztek Maros megyeből az RMDSZ listájára a vasárnapi határidőig: négyen a felsőházban, nyolcan az alsóházban szeretnék képviselni Marosszék magyarságát. A régiek közül senki nem újrázna. A jelölteket szeptember 19-én rangsorolják. A székben lévő Maros megyei politikusok közül senki nem nyújtotta be pályázatát, így 1990 után először fordulhat elő, hogy az RMDSZ teljesen megújult csapattal vág neki a parlamenti választásoknak. Markó Béla és Kerekes Károly hét, Borbély László hat, Kelemen Atilla öt mandátum után int búcsút az országgyűlésnek. Helyükbe Brassai Zsombor, Jakab István, Novák Zoltán, Kozma Mónika (a szenátusba), Tubák Nimród, Hamar Alpár Benjámin, Balogh József, Vass Levente, Császár Károly, Csép Andrea Soós Zoltán és Fodor Sándor József (a képviselőházba) próbál bejutni a decemberi listás választások alkalmából a Bukaresti törvényhozásba. Közülük többen eddig is aktívan politizáltak, Brassai például az RMDSZ Maros megyei szervezetét vezeti, azelőtt sokáig Kelemen Atilla ügyvezetője volt, Csép és Balogh a megyei önkormányzatban tevékenykedik vagy tevékenykedett, Jakab államtitkári rangig jutott, míg Novák nemrég került be a Marosvásárhelyi tanácsba, Vass pedig a városi szervezet vezetésében kapott helyet. „Abszolút civilnek” mindössze Tubák Nimród, az orvosi egyetem idei végzettje és Hamar Alpár Benjámin számít, aki az egyik forradalmár egyesület elnökeként és a vegyipari kombinát légszennyezése ellen szervezett tüntetéssorozat által került a figyelem központjába. Amennyiben a Területi Állandó Tanács (TÁT) valakinek érvényteleníti a pályázatát, az érintettnek 48 óra áll rendelkezésére óvást emelni a döntés ellen. A rangsorolást a bővített választmány, azaz több mint százhetven fő végzi – titkos szavazással. Elviekben a Maros megyei magyarság egy szenátor- és három képviselőjelöltet képes bejuttatni a parlamentbe. Szerencsésebb esetben két felső- és négy alsóházi képviselőt is küldhet Bukarestbe. Az alsóházi listán – nem befutóként – a Magyar Polgári Párt egyik jelöltje is helyet kap. Az alakulat még nem nevezte meg a december 11-i általános választásokon megméretkező tagját. Szucher Ervin Székelyhon.ro 2016. szeptember 20.Kialakult a Maros megyei RMDSZ új parlamenti csapataVass Levente vezeti a képviselőjelölti és Novák Csaba Zoltán a szenátorjelölti listát a parlamenti választásokon – döntötte el hétfő esti rangsoroló küldöttgyűlésén a Maros megyei RMDSZ. Az eredményekről megkérdeztük a két listavezető jelöltet. A 173 megyei küldött titkos szavazással döntött a listákról. Az eredmény szerint a képviselői lista sorrendje: Vass Levente, Csép Andrea, Császár Károly, Soós Zoltán. A szenátori lista sorrendje: Novák Csaba Zoltán, Jakab István, Kozma Mónika, Brassai Zsombor. A képviselőjelölti lista első három helye parlamenti mandátumot jelent. A szenátori lista első helyén lévő jelölt biztos befutó, de a magyar választók jó mozgósítása esetén a második hely is mandátumra váltható. Mint korábban írtuk, a befutó képviselői helyekre nyolc, a szenátori helyekre négy jelentkező volt. A már felsoroltakon kívül képviselőnek jelentkezett Balogh József, Császár Károly, Fodor Sándor József és Hamar Alpár-Benjámin. Az korábban megírtuk, hogy a Maros megyei RMDSZ-es képviselők és szenátorok egyike sem vállalt újabb mandátumot. Szavazás előtt a jelöltaspiránsok kortesbeszédeket tartottak. Avasarhely.ro beszámolója szerint ezután a küldöttek két cédulát kaptak, külön a szenátorjelöltekre és külön a képviselőjelöltekre. Előbbi esetében két, utóbbi esetében három név mellé kellett x-et tenni. Azokat a szavazólapokat, amelyeken a meghatározottnál több név mellé került x, érvénytelennek nyilvánították. Szoros eredmények születtek: a képviselőjelötli listán Vass Levente egyetlen szavazattal kapott többet (117-116) Csép Andreánál, a szenátorjelölti listán pedig Jakab Istvánt mindössze négy szavazat választotta el az első helytől (84 voksot kapott, míg Novák Csaba Zoltán 88-at). Novák Csaba Zoltán: ez óriási felelősség A Maszolnak kedden nyilatkozó Novák Csaba Zoltán történész is kiemelte, hogy nagyon szoros verseny volt a rangsoroláson, kemény vetélytársakkal. „A szavazás előtt bármilyen sorrendet el tudtam képzelni a négy jelölt között” – mondta a szenátori lista első helyezettje. Novák elmondta, számára óriási felelősséggel bír, hogy parlamenti mandátumra számíthat. „Nem csak azért, mert Markó Béla helyét foglalom majd el a törvényhozásban, hanem azért is, mert rengeteg új feladat vár rám. Nehéz időszak előtt állunk” – magyarázta. A jelölt kortesbeszédében elmondta, az RMDSZ egyik erőssége mindig is az volt, hogy jól felkészült szakpolitikusokat delegált a parlamentbe és az önkormányzatokba. Arra hívta fel a küldöttek figyelmét, hogy az oktatás és a kultúra területén szerzett tapasztalataival segíteni tudja a parlamenti munkát. „Elmondtam azt is, hogy szakmai felkészültségem és profilom révén elég komplex rálátásom van arra, amit mi az erdélyi magyarság 1918 utáni történetének nevezünk. Úgy gondolom, hogy ez a fajta tudás segíthet jó döntéseket hozni különböző magyarságpolitikai kérdésekben” – nyilatkozta Novák Csaba Zoltán. maszol.ro 2016. szeptember 21.[Két beszámoló az RMDSZ-rangsorolásról]RMDSZ-rangsorolás Marosvásárhelyen: fotó kellett arról, hogy kire ikszeltek Központi utasítások végrehajtása, fenyegetőzés és vádaskodás, voksújraszámlálás különböző módszerekkel, röviden erről szólt az RMDSZ Maros megyei képviselő- és szenátorjelöltjeinek rangsoroló ülése hétfőn este és az azt megelőző időszak – számol be Szucher Ervin a kronika.ro-n. Minderről egyes jelöltek, de főként a szavazni összehívott küldöttek egy része számolt be. Volt, aki dicsekvésként, volt, aki felháborodva mutatta meg a telefonján lévő felvételt, melyet a szavazócéduláról készített a fülkében. „Nem emlékkép, meg kell mutatnunk a főnöknek” – mondta el halkan az egyik küldött, aki beismerte, nem dönthetett önállóan a saját opciójáról. A vidéki polgármester azzal magyarázta gesztusát, hogy nem akarta az amúgy sem túlságosan gazdag községe jövőjét kockára tenni. A Krónika érdeklődésére kedden többen is megerősítették, bizonyítékkal kellett szolgálniuk arról, hogy azokat a személyeket ikszelték be, akiket felsőbb vezetőik diktáltak. A rangsorolón egyébként két óra alatt legalább négyszer számolták újra a szavazatokat. „Négyszer és négy módszerrel” – indokolta a késői órába nyúló eredményhirdetést a szavazóbizottság elnöke. Még így is borult egyesek számítása, hisz a szenátori lista második helyére az a Jakab István került, akit mindenki a negyedik, jobb esetben a harmadik helyre várt. A Környezetvédelmi Alap elnökének viszont csak akkor van esélye bekerülni a felsőházba, ha az RMDSZ rendkívüli mozgósító munkát végez. Egyébként a visszavonulását bejelentő Markó Béla pártoltja, Novák Zoltán történész az egyetlen, aki papírforma szerint a szenátusban képviselheti a marosszéki magyarságot. Utóbbi 89 voksot szerzett a 169 leadott szavazatból, míg Jakab 84-et. Eggyel többet, mint Kelemen Hunor szövetségi elnök favoritja, a nagy esélyesnek tartott Kozma Mónika, aki így végképp lemondhat az elkövetkezendő négy esztendőre szóló esetleges szenátori mandátumról. Bár optimistán vágott neki a küzdelemnek, Brassai Zsombornak, az RMDSZ megyei elnökének is csalódnia kellett: négy versenyzőből a negyedik helyen végzett, igaz, ő is szoros eredménnyel követve a többieket. A megyei elnöknek 78-an szavaztak bizalmat. Soósnak is „odasóztak” A rangsorolás másik nagy vesztese Soós Zoltán, a magyar összefogás polgármesterjelöltje. A múzeumigazgató képviselői helyre pályázott, de csak a negyedik helyet csípte el. Míg Vass Levente (117 szavazat) és Csép Andrea (116) toronymagasan nyerte a versenyt, Soósnak be kellett érnie a mindössze negyedik helyet biztosító 71 szavazattal. A dobogó harmadik fokán a teljesen ismeretlen Császár Károly végzett, ő 88 voksot szedett össze, így biztos befutónak tekintheti magát. A gyulakutai jegyzőt – aki a közigazgatási törvény értelmében nem lehet párttag – a teremben tartózkodók zöme még csak névről sem ismerte. Akárcsak Novák, ő is a Markó-csapat támogatását élvezte. „Győzött Markó elvtárs és a gittegylet!” RMDSZ-körökben már hetekkel ezelőtt lehetett tudni, csak statisztaszerep juthat azoknak, akik a helyi „nagy öregek”, Markó Béla szenátor, Borbély László és Kelemen Atilla képviselő, illetve a Kelemen Hunor szövetségi elnök támogatását nem élvezhetik. Így kaphatott csak 51 szavazatot a dicsőszentmártoni Fodor József, 38-at a szervezet megyei ügyvezető alelnöke, Balogh József és alig 20-at Hamar Alpár Benjámin civil aktivista. Utóbbi, aki az esélytelenek nyugalmával vett részt a megmérettetésen – az eredményhirdetés után már a Román Kommunista Párttal hasonlította össze az RMDSZ-t. „Győzött Markó elvtárs és a gittegylet! Hurrá! Megvalósult a generációváltás, az utécsések színre léptek! Győzött a diktatúra! Győztek a puccsisták!” – fogalmazott közösségi oldalán. A sajtónak nyilatkozva Hamar a szövetség kettészakadását vetítette elő. Utalt arra, hogy míg a leköszönő parlamenti képviselők, Kelemen Atilla és Borbély László a keleti térségben bírnak jelentős befolyással, Brassai és csapata a nyugatiban erősebb. Hamar Alpár Benjámint nem az általa kapott minimális szavazatszám zavarta, hanem az, hogy az RMDSZ „nagy öregjei” húzogatták a háttérből a szálakat. Ez váltott ki elégedetlenséget több községi RMDSZ-elnökben is, akik legfőképpen azt sérelmezik, hogy őket nem vonták be döntéshozásba. „Nekünk nem biztosítottak szavazati jogot, de néhány nap múlva már zaklatnak a támogató aláírások ügyében” – jegyezte meg egy lapunknak név nélkül nyilatkozó vidéki RMDSZ-vezér. A hétfő esti ülésen 169 személy adta le a voksát. Azt a javaslatot, hogy az összes, mintegy ötszáz RMDSZ-es tisztségviselő döntsön a listákról, a Területi Állandó Tanács elvetette. Arra a kérdésre, hogy az eredmény ismeretében miként fog implikálódni a választási kampányba, a vesztesként induló Brassai Zsombor lapunknak úgy fogalmazott, RMDSZ-elnökként továbbra is fontosnak tartja a választópolgárok megszólítását és a szövetség jó szereplését. „Felelek a kampányért, és vállalom a felelősséget az RMDSZ eredményeiért” – jelentette ki. A rangsoroló szavazatszámlálás végeredménye Szenátorjelöltek: Novák Zoltán Csaba 89 szavazat Jakab István 84 Kozma Mónika 83 Brassai Zsombor 78 Képviselőjelöltek: Vass Levente 117 Csép Andrea 116 Császár Károly 88 Soós Zoltán 71 Fodor József 51 Balogh József 38 Hamar Alpár Benjámin 20 kronika.ro Erdély.ma 2016. szeptember 30.Maros megyei RMDSZ-jelöltlista: színjáték volt az egész?A Maros megyei RMDSZ rangsoroló küldöttgyűlésén alulmAradt jelöltek és a küldöttek egy része szerint színjáték volt a befutó képviselői és szenátori helyekről megtartott szavazás. Egyikük, Balogh József volt jelölaspiráns szerint a jelöltlisták nem a tagság, hanem egy szűk csoport akarata szerint alakultak. Mint ismert, a 173 megyei küldött titkos szavazással döntött a befutó helyekről. A képviselőjelölti listán Vass Levente, Csép Andrea és Császár Károly került befutó helyre, Soós Zoltán a negyedik lett. A szenátori lista élére Novák Csaba Zoltán jutott, a második helyezett Jakab István csak nagy mozgósítás esetén számíthat mandátumra, Kozma Mónikáé a harmadik, Brassai Zsomboré a negyedik hely. „Mindenki sunnyog” „Sokan rossz szájízzel távoztak a szavazásról. Úgy érezték, színjáték volt, ami történt. De mindenki sunnyog, senki nem akar, vagy nem mer erről beszélni” – nyilatkozta a Maszolnak Balogh József, a Maros megyei szervezet volt ügyvezető alelnöke, aki képviselőnek jelentkezett, és 38 szavazattal a hatodik lett a listán. A volt gernyeszegi jelöltaspiráns szerint ezekre a panaszokra utalhatott Kelemen Hunor szövetségi elnök is, amikor múlt pénteken a Maszolnak azt nyilatkozta: olyan jelzéseket kapott, hogy Maros megyeben nincs nyugalom a rangsoroló küldöttgyűlés után, sok a panasz a szavazás végeredményére. „Megpróbáljuk értelmezni, hogy ott mi történt, mert ami történt, magyarázatra szorul, és ezeknek valamiféle következménye kellene hogy legyen” – mondta akkor a szövetségi elnök. Balogh József szerint a problémák ott kezdődtek, hogy a Területi Állandó Tanács nem egyezett bele a bővített küldöttgyűlés összehívásába. Ezt Brassai Zsombor megyei elnök javasolta a testület ülésén. „Az volt a javaslat, hogy 540 fős legyen a rangsoroló küldöttgyűlés. De ezt csak én támogattam, mindenki más, még az ügyvezető elnök és a Nőszervezet elnöke is leszavazta” – idézte fel a történteket a megyei szervezet volt ügyvezető alelnöke. 540 helyett 173 küldött Elmondta: Brassaival együtt úgy tartották volna helyesnek, hogy a szenátor- és képviselőjelöltekről a kisebb települések képviselői is szavazhassanak. „Kistelepüléseknek is van falufelelősük, ha a helyi tanácsban nincs képviselőjük. Azt akartuk, hogy akár a fickópataki emberek is szólhassanak bele abba, hogy kiket küldünk a parlamentbe” – magyarázta. Végül az a döntés született, a küldöttgyűlést 173 személy részvételével tartják meg: a Maros megyei RMDSZ-es polgármesterek, alpolgármesterek, városi és megyei tanácsosok, a MIÉRT, a Nőszervezet és egy-két platform képviselője szavazhatott a jelöltekről. Balogh József szerint a döntés hátterében az állt, hogy kis számú küldöttet könnyebb manipulálni. A küldöttgyűlésen pedig szerinte ez történt. „Nem véletlen, hogy azok a jelöltek kerültek befutó helyekre, akiket Markó Béla volt szövetségi elnök, Borbély László képviselő és Péter Ferenc megyei tanácselnök támogatott” – jelentette ki. Balogh József elmondta, a küldöttgyűlés gyakorlatilag két táborra szakadt a szavazás előtt. Az egyik volt Markó-Borbély-Péter fémjelezte csoport, a másikba jómaga, Brassai Zsombor megyei elnök és Jakab István, illetve támogatóik tartoztak. Egyikük sem került befutó helyre a rangsoroláson. „Soha nem hittem volna, hogy a megyei elnök nem fog első helyre kerülni, hiszen megnyert egy választást. De mögöttünk nem állt senki” – jegyezte meg a volt gernyeszegi jelöltaspiráns. „Nincs bizonyítékom” Balogh József kitérő választ adott arra a kérdésünkre, hogy miként tudták a másik tábor mögött álló politikusok irányítani a küldöttek szavazását a rangsoroláskor. „Erre magam is kíváncsi lennék” – jelentette ki. Hangsúlyozta, jómaga tisztességesen járt el, egyetlen küldöttet sem hívott fel a szavazás előtt, pedig nagyon sok polgármesterrel dolgozott az évek során. Hozzátette, meri állítani, hogy a megyei elnök sem gyakorolt nyomást egyetlen küldöttre sem. Majd utalt arra, hogy Péter Ferenc megyei tanácselnök – tisztsége révén – "szoros kapcsolatban" van a küldöttgyűlésen is résztvevő polgármesterekkel. Elismerte, arra sincs bizonyítéka, hogy a másik tábor mögött álló politikusok nyomást gyakoroltak a küldöttekre, és irányították a szavazásukat. Ugyanakkor megerősítette azt, amiről a Krónika számolt be korábban: a küldöttek egy részének le kellett fotózniuk a telefonjukkal a szavazatukat, hogy bizonyíthassák, azokat a személyeket ikszelték be, akiket felsőbb vezetőik diktáltak. „Erre sincs bizonyítékom, de ez megtörtént” – jelentette ki. Portálunk csütörtökön megkereste Péter Ferencet is, ám a Maros megyei Tanács elnöke – ígérete ellenére – nem nyilatkozott Maszolnak. Brassai megtépázott tekintélye Arról már korábban írtunk, hogy a Maros megyei küldöttgyűlés után Brassai Zsombor tekintélyét megtépázta, hogy utolsó helyen végzett a szenátorjelöltek rangsorolásakor. Sokan megkérdőjelezték az alkalmasságát a megyei elnöki tisztségre – erősítette meg a Maszolnak a Területi Küldöttek Tanácsának (TKT) elnöke. Kelemen Márton megerősítette azt is: aggodalmat keltett, hogy Brassai nem eléggé motivált már ahhoz, hogy teljes erőbedobással végigvigye a választási kampányt. Brassai Zsombor akkor a Maszolnak azt nyilatkozta: nem érzi úgy, hogy a tekintélyét megtépázta a gyenge szereplése a rangsoroláson, és egyáltalán nem gondolkodik lemondáson. „Akkor hátat kellene fordítanom a szervezet annak a felének, aki a bizalmával megerősített, másrészt nagyon sokan kértek arra, hogy a rangsorolás eredményét ne bizalmi szavazásként fogjam fel, hanem folytassam az elnöki munkámat” – érvelt a politikus. Cs. P. T. maszol.ro 2016. október 8.Hiányoztak az október 6-i megemlékezésről az RMDSZ nagyjaiAki részt vett az október 6-i marosvásárhelyi megemlékezésen, könnyen észrevehette, hogy a Székely Vértanúk emlékoszlopánál felsorakozó politikusok közül hiányoztak az RMDSZ vezetői és régi nagyjai. Noha az aradi vértanúkra való megemlékező eseményt az RMDSZ Maros megyei szervezete hirdette meg, az obeliszk mellől éppen az elnök és a politikai alelnök hiányzott. De nem volt ott egyetlen parlamenti képviselő sem, mint ahogy a Területi Képviselők Tanácsából is sokan hiányoztak. Az általános érdektelenség nem csak a politikai osztályt jellemezte, a hallgatóság is elmaradt. A szép, napsütéses idő ellenére mintegy háromszázan látogattak ki a Postarétre. Lapunk érdeklődésére Brassai Zsombor, a főszervező megyei RMDSZ elnöke sajnálatának adott hangot, mondván, hogy személyes ügyben aznap reggel Sepsiszentgyörgyre kellett utaznia, és bármennyire is szeretett volna délután 5 óráig hazaérni, nem sikerült. Mint megjegyezte, a megyei vezetést az ügyvezető elnök, Kovács Levente képviselte. Hiányzott Balogh József politikai alelnök is, aki viszont szándékosan maradt távol. „Nem mentem el, mert azt tapasztalom, hogy az RMDSZ megyei vezetőségének nincs helye az efféle eseményeken. Ott volt viszont a fiatal gárda, amely félig-meddig már átvette a helyünket. Nekik jól is jött a rendezvény, mert megmutathatták és hallathatták magukat, elvégre választási kampányban vannak” – nyilatkozta Balogh. Kérdésünkre, hogy a távolmaradásával és álláspontjával nagyjából a visszavonulását vetíti előre, az alelnök kifejtette, hogy ő csak akkor vonul vissza, amikor Brassai Zsombor. „Együtt jöttünk, együtt megyünk. Két és fél évvel ezelőtt, amikor minket megválasztottak, volt egy közös projektünk, amelyet, úgy érzem, nagyrészt sikerült megvalósítanunk. Az idei helyhatósági választásokat megnyertük, több megyei tanácsosunk, több polgármesterünk van, mint négy évvel korábban. Egyeseknek így sem vagyunk elég jók” – tette hozzá. Utóbbi állításával a szeptember 19-i rangsoroló gyűlés eredményeireutalt. Az aradi tizenháromra való megemlékezésen az RMDSZ részéről két jelölt, a szenátusi széket megpályázó Novák Zoltán és az alsóházba készülő Csép Andrea mondott ünnepi beszédet. Szucher Ervin Székelyhon.ro 2017. március 17.Ünnepi előadás az aradi nagyszínházbanTáncban kifejezett szabadságvágy mesteri szemléltetése Amint azt előzetesen meghirdettük, március 15-én 18 órától az aradi Ioan Slavici Állami Színházban Itt megkondult az óra címmel ünnepi táncjátékra került sor, ahol a nézőteret megtöltő közönséget Bognár Levente aradi alpolgármester köszöntötte, majd kifejtette: e nap a világ minden táján a magyaroknak az ünnepe, ezért mi is együtt ünnepelünk. 179 éves üzenet visszhangzik bennünk: talpra magyar! 1848-ban Petőfi Sándor és a márciusi ifjak valóban talpra állították a nemzetet, de ma 2017-ben is mindnyájan érezzük, ahol élünk, hogy nem könnyű a magyarnak talpon maradni. Tapasztaltuk, hogy erősen meg kell vetnünk a lábunkat ahhoz, hogy a szülőföldünkön boldogulhassunk, megvédjük közösségi jogainkat. Nemzeti közösségként csak egymást erősítve maradhatunk talpon. Elődeink példájából is tudjuk: a történelem viharait csak úgy élhettük át, ha a szükségben talpra álltunk, egységesen tudtuk felmutatni erőnket, amit a közösségünk érdekében használunk fel. Így volt az I., de a II. világháború után, sőt 1989. után is, amikor a szabadságunk kivívása közös feladattá vált. Már tudjuk, csakis közös erővel tudtuk elérni az önálló magyar középiskolát Aradon, illetve, hogy az oktatási intézményeink ismét vonzóvá váljanak és megújuljanak az egész megyében. Azt is közösen tudtuk elérni, hogy a Szabadság-szobor ismét Aradon állhasson, hogy támogathassuk az egyházainkat, a közművelődési életünknek a támogatással történt felpezsdülését még akkor is, ha nincs kulturális autonómiánk. Jogaink bővítéséért, továbbra is ki kell állnunk, mert közösségünk megmaradásához szükségünk van a mindenkori szabadságra. Ehhez azonban szükségünk van a közösségünk minden tagjára, de utódainkra is, hogy folyton bennünk éljen a szabadságnak az igénye, a szeretete. A vértanúk városában manapság együtt ünnepelhetnek a gyermekek, a szüleik és a nagyszüleik, amiért köszönet az előadás szervezőinek, szereplőinek. Isten áldja nemzetünket, ünnepünket! Zárta ünnepi beszédét Bognár Levente aradi alpolgármester. Ezt követően, Tapasztó Ernő, az Aradi Kamaraszínház igazgatója köszöntötte a közönséget. Bemutatta a fellépőket, Harsányi Attilát, az Aradi Kamaraszínház és a Miskolci Nemzteti Színház színművészét, Balogh Józsefet, az Aradi Kamaraszínház és a Szegedi Maszk Egyesület művészét, a Csiky Gergely Főgimnázium Kispacsirták gyermekkórusát Khell Jolán vezetésével, valamint a pécskai Búzavirág Néptáncegyüttest, amelynek Kisboglárka, Nagyboglárka és Búzavirág tánccsoportjai Engi Márta Ildikó művészeti vezető, Forgács Zsombor, a Nagyvárad Táncegyüttes hivatásos táncosának a közreműködésével viszik színpadra az előadást. Ahhoz mindnyájuknak jó szórakozást kívánt. Ünnepi műsor Az ünnepi műsorban a színművészek felváltva olvastak fel Kossuth Lajosnak 1848. március 15-én, a Pozsonyi Országgyűlésben mondott beszédéből, Petőfi és Jókai visszaemlékezéseiből. Az első felolvasást követően a Kispacsirták gyermekkórus, Khell Jolán tanítónő vezetésével népdalokat, forradalmi dalokat énekelt. A továbbiakban a két színművész szemelvényeket olvasott fel az 1848. március 15-i eseményekről a 12 pont megfogalmazásáról és Jókai Mór által történt többszöri felolvasásáról, Petőfi Sándornak előbb a Rajta magyar, majd a Talpra magyarra módosított Nemzeti dalának az egyetemeken történt elszavalásáról. E felolvasások azItt magkondult az óra – 1848 márczius 15.eredeti címet viselő táncjátéknak a részei között folytatódtak. A táncjáték ősbemutatója 2013-ban volt Pécskán. Alapötletét a „Zúgjatok harangok” című történelmi rockopera adta, amelyből részletek is elhangzottak, valamint a Kormorán együttes zenéiből is. Rendező-koreográfus Engi Márta Ildikó a Búzavirág Néptáncegyüttes művészeti vezetője és Forgács Zsombor a Nagyvárad Táncegyőttes hivatásos táncosa. A táncjátékban felléptek a pécskai Búzavirág Néptáncegyüttes Kisboglárka, Nagyboglárka és Búzavirág csoportjai. Az előadásmódjuk drámaisága, magával ragadta a közönséget. A táncjáték a tűzmadár, vagyis a szabadságvágynak a minden szívet átható felemelő érzésével indult, a nézővel jól érzékeltette a forradalom és szabadságharc drámai pillanatait, illetve a tragikus véget, hogy a jövő reménységének a sugallatával záruljon. A kiváló produkciót a közönség vastapssal jutalmazta. Az előadás végén a szervezők, az RMDSZ Arad Megyei Szervezete sós sütemény és bor melletti állófogadást adott a résztvevők tiszteletére, akik baráti hangulatban még sokáig elbeszélgettek. Balta János Nyugati Jelen (Arad) (c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
